Főmenü


Londonban voltunk

 Képeket megnézheted a Képeink menüpont alatt ITT

A Student Lines iroda szervezésében iskolánk 10 ifjú tanulója március 11-17 között egy londoni utazáson vett részt, melynek fő vonzereje a londoni látnivalókon kívűl a családi elhelyezés volt, ami lehetővé tette, hogy mindenki belekóstoljon az angol családok hétköznapjaiba, természetes élethelyzetekben angolul kommunikáljon. Úgy érzem egyetlen résztvevő sem csalódott, mindenki sok érdekes ismerettel, élménnyel gazdagodott az út során. Hogy milyen is volt ez a pár nap, kiderül Viczkó Szilvia 9. A osztályos tanuló személyes hangú beszámolójából és a fotókból.

Jajj nagyon jóóóóó volt Anglia!!! Hihetetlen. Március 11-én, szombaton, a Hősök terén találkoztunk még másik 2 sulival, és fél 10 körül indultunk el. Egy emeletes Neoplan busszal mentünk, fent ültem az ablak mellett. Sopronban még felvettünk egy iskolát, és akkor úgy indultunk el, 61-en voltunk, meg még pár tanár, és az András az idegenvezetőnk. Passauban megálltunk egy rövid városnézésre, bementünk egy templomba, aztán a Duna parton sétálunk (közben jól eláztunk) aztán este a buszban filmet néztünk, az "Egy kölyök Arthur király udvarában-t, meg a Ketten a Slamasztikában-t" aztán próbáltunk aludni valamennyit, bár mire sikerült volna elaludni, megálltunk egy benzinkútnál... Másnap reggel 9 körül – talán - átmentünk a "Csalagúton" ami tök fura volt, ilyen hatalmas nagy fémdobozok (a vonat) voltak összekapcsolva, abba állt be a busz, és akkor vagononként lezárták, és úgy indult el... kb. fél óra volt mire átért, de nem nagyon lehetett érezni, hogy mozog, néha rángatott, meg megdőlt a busz, (legalább is belülről ferdének látszott) de amúgy semmi különös, csak annyi, hogy nem volt bent levegő... Doverben sétáltunk egy kicsit a tengerparton, aztán amikor buszra szálltunk elkezdett esni a hó, úgyhogy mázlink volt. Utána mentünk Canterbury-ba, megnéztük a Canterbury apátságot, meg sétáltunk, aztán átmentünk Rochester-be, megnéztük a Hajózási Múzeumot és volt szabadidőnk is. Este 6 körül megérkeztünk a találkozóhelyre, fél 7 körül jöttek a családok. Ott fagyoskodtunk kint, mert Angliában NAGYON hideg van, és már minden bajunk volt, erre mi maradtunk utolsónak, mert akikhez kerültünk, egy másik parkolóhoz közelebb laktak, így a busz minket külön odavitt... Végül is nekünk volt a legjobb, mert minden nap így volt, és mi szálltunk le utolsónak a buszról, nem kellett átmászni mindenkin, és reggel mi szálltunk fel elsőnek, mert abban a parkolóban találkoztunk, ahol a busz éjszaka parkolt. A család Mr & Mrs Greengrass, egy nyugdíjas házaspár, náluk voltunk. Volt két macskájuk, de nagyon aranyosak voltak, első nap vacsira pizzát kaptunk sültkrumplival. Tök fura az angolok lakása, mert pl. a fürdőben a lámpa rángatós volt, a zuhanyzó szintén...beléptél a fülkébe, meghúztál egy madzagot, és akkor a zuhanyrózsából egy bizonyos erősségű és hőmérsékletű víz folyt. A WC lehúzója egy kar, és pumpálni kellett vele a vizet, a kézmosóban meg külön csapból folyt a hideg és a meleg víz. Harmadik nap megnéztük a Westminsteri negyedet, a Parlamentet a Big Ben-nel, Whitehall-t, a Lovastestőrség laktanyáját, a Downing Street-et, őrségváltást a Buckingham Palotánál, sétáltunk a Szt. James Parkban, ami tök szép volt, volt egy kis tó is, csomó madárral, kacsával, mókussal, akik egészen szelídek voltak, aztán átmentünk a "The Mall-hoz", a Piccadilly Circushoz, majd az Eros szobor, a Trocadero, a Soho, a Kínai negyed, Trafalgar tér, és a Nemzeti Galéria következett. Kedden, (4. nap) a Természettudományi Múzeumot, és a British Múzeumot néztük meg, aztán az Oxford Street-en sétálhattunk, vásárolhattunk. Betévedtem 1 rockboltba, vettem KISS-es kitűzőt, meg KISS-es bőrpénztárcát. Este a családnál halrudakat ettünk (kivételesen sültkrumplival) meg beszélgettünk velük egy kicsit. Amúgy a kaja amit ebédre adtak elég pocsék volt, szendvicskenyér valami sajtkrémmel, felvágottal, meg fonnyadt salátával, Tesco gazdaságos narancslé, Tesco gazd. csokival és Tesco gazd. chips-szel, meg mandarin, de azért ehető. Szerdán sétáltunk a Tower körül, elmentünk a Monument mellett, megnéztük a Szt. Pál Katedrálist, lent a kriptát (ahol hullaszag volt, de most komolyan:) és felmásztunk a toronyba is, ami 530 lépcső volt, de nagyon jó a kilátás onnan fentről (belülről állítólag 66 m magas a teteje) aztán a Covent Gardenben sétáltunk, ami ilyen piac szerű valami volt. Bementünk a Madam Tussaud-ba, abba a "viaszmúzeumba", ahol ilyen viaszbábuk vannak, híres emberkékről. Egy néger pasi halálra rémisztett minket. Tök ciki volt, mert az ajtóban állt, de úgy mint egy bábu, és elkezdtünk rajta poénkodni, hogy olyan mint az igazi, meg "nézd meg az óráját, ha működik akkor igazi", meg egyebek, és csináltam róla egy fényképet, és a vaku után a pasi hirtelen megmozdult, előrelépett, kinyújtotta a kezét. Hárman voltunk de akkorát sikítottunk, hogy az egész múzeum visszhangzott tőlünk. Nagyon komoly volt, és mint utólag kiderült, tudott magyarul, mert a csoportból egy másik csajhoz meg magyarul beszélt, szóval tök ciki volt. Este angol kolbász volt törtkrumplival, meg a szokásos beszélgetés. Csütörtökön már indultunk haza, ugye mi szállhattunk fel elsőnek a buszra, ami külön jó volt, mi cuccolhattunk fel elsőnek, a mi csomagunk került leghátulra, (így itthon se volt keveredés, utoljára szedték ki) felvettük még a többieket a találkozóhelyen, és mentünk Greenwich-be. Ott megnéztük az Old Royal Obszervatóriumot, a pontos időt, meg még lent, ahol kiszálltunk a buszból, volt egy nagyon régi vitorlás hajó kiállítva, azt körbesétáltuk, aztán indultunk haza. A Csalagúton ELVILEG 3-kor jöttünk volna át, csak pár lány miatt, akik a 20 perces szünetben elmentek Wc-re, de ők voltak az utolsók, és a maradék két percben még elmentek kávézni, így lekéstük, és csak a 4 órás vonattal tudtunk átmenni, 5-re értünk át, de Angliában egy órával korábban van, tehát 6-ra, (rögtön 2 óra késés.) amúgy visszafele rosszabb volt a vonatban, mert meleg volt, büdös, levegő sem volt, úgyhogy kész élmény volt amikor kijöttünk és láttuk a tájat, meg hogy esik, és újra beindult a légkondi. Még Brugge-ban megálltunk 1 órás városnézésre, aztán beszálltunk a buszba, és mentünk tovább. Tv-zés megint volt, a "Méz" és a Mr Bean ment, aztán az őrjöngés. Aludni megint nem tudtam, max. 2 órát, mert a vak sötét buszban vakuztak a többiek, meg az egyik srác elkezdett énekelni, aztán mire csönd lett, és mindenki aludt volna, hajnal 1 kor megállt a busz... utána reggel 7-ig nyugi volt, a gyönyörűséges sötét fákban gyönyörködtünk, meg egymás vállára dőlve kókadoztunk. Nem volt több hely két ülés között, mint a rendes buszokon, csak a támlát lehetett dönteni, úgyhogy azt hátra nyomtuk teljesen, lecsúsztunk, lábunkat az előttünk ülő támlájára tettük, és kicsavarodva próbálunk aludni. Reggel fél 7-kor már az egész busz fönt volt, szokás szerint őrjöngtünk egy sort, és sztrájkoltunk, hogy ne álljunk meg Melk-ben, mert mindenkinek elege volt, haza akart menni, így hát aláírásgyűjtésbe kezdtünk. Végül 7 ember nem írta alá, így megálltunk, de csak fél órára, ami abból állt, hogy kívülről megnéztük a Melki Apátságot, aztán mindenki futott a mosdó felé. Utána megint megnéztünk még két filmet, az egyik a Garfield volt, a másik valami Jim Carrey-s. Sopronban kiraktuk azokat, akikre már nem volt szükség, a buszban így több hely lett, lehetett terpeszkedni, legalább már a lábunknak volt hely. Aztán este fél 6 körül megérkeztünk a Hősök terére, bár kínunkban, már azzal hülyítettük az Andrást (idegenvezetőt), hogy hol vagyunk, és ez miről híres, mert hogy nem ismerjük Budapestet. Aztán leszálltunk, és egy "érzékeny" búcsúvétel után hazamentünk. Viczkó Szilvia, 9/A

 



Egyebek
e-Ellenőrzőkönyv
e-SZAKMA
Keresés a honlapon
Informatika
Tanárok oldalai
Nava különgyűjtemény
Érettségi tablók
Honlaptérkép
Nyomonkövetés
Google English
 
Kép