Főmenü


Dokumentumismeret
  •  fegyelmi eljárás menete
  • A dokumentum fogalma
  • A szöveges dokumentumok
  • Az időszaki kiadványok
  • Egyéb szöveges dokumentunok
  • Hangdokumentumok
  • Képi dokumentumok
  • Multimédia
  • Könyvtártípusok
  • Könyvtári katalógusok
  • Bibliográfiák
  • Vissza a főoldalra 
  • A dokumentum fogalma

    A dokumentum fogalma az idők során sokat változott. A szó a latin docere, tanítani, oktatni igéből származik, melynek főnévi alakja tanúsítást, bizonyítást jelent. A dokumentum lényege, hogy az információt rögzítve tartalmazza. Különbséget kell tennünk a régészeti, múzeumi, művészeti dokumentumok és a könyvtári dokumentumok között. A könyvtári dokumentumok mindig valamely lejegyzett szellemi terméket tartalmaznak. A könyvtári dokumentum hosszú ideig a nyomtatott dokumentumot, a könyvet jelentette. Ma már azonban, a számítógépes hálózatok világában a dokumentumot másképp definiáljuk: a könyvtárak által bármikor és biztosan elérhető szellemi termék.
    A dokumentumtípusokat többféleképpen lehet csoportosítani:
    előállítás technológiája szempontjából nyomtatással vagy elektronikus úton előállított dokumentumok.
    A tartalom szerinti csoportosítás a tárolt információk jellegem minősége alapján történik. Eszerint megkülönböztetünk elsődleges (primer), másodlagos (szekunder) és harmadlagos (tercier)dokumentumokat.

    Elsődleges dokumentumok azok, amelyek új információkat közölnek, például a tudományos kutatásokról szóló jelentések, folyóiratcikkek. A másodlagos dokumentumok már ismert információkat dolgoznak fel, például tankönyvek, lexikonok. A harmadlagos dokumentumok az ismert információkat elemző, értékelő tanulmányok. Az információ érzékelése alapján vizuális (látható), auditív (hallható) és taktilis (tapintható egy dokumentum. Vizuális például a könyv, a kép, auditív a hanglemez, taktilis a braille írásos könyv.dokumentumokat.
    Fizikai megjelenés (hordozó) szerint léteznek papír, film, mágneses és optikai hordozók. Könyv tárakban gyűjtött dokumentumtípusok

    A szöveges dokumentumok

    A könyv

    Az ősnyomtatvány és a régi könyv

    Ősnyomtatvány (inkunábulum) minden nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától kezdve 1500. december 31-ig szedésnyomással, vagyis összerakható és szétszedhető betűkkel készült. (Ezért a táblanyomat például nem számít ősnyomtatványnak.)
    Az ősnyomtatványok jellegzetessége, hogy a kéziratos könyv, a kódex látványát utánozzák.
    Ősnyomtatvány például Gutenberg fő műve, a 42 soros biblia. Nevét onnan kapta, hogy oldalai két-két hasábban 42-42 sort tartalmaznak.

    Az első, Magyarországon készült ősnyomtatvány a Hess András budai nyomdájából kikerült Chronica Hungarorum.

    A korai ősnyomtatványoknak nincs címlapjuk, ezért a cím- és szerzőségi, valamint megjelenési adataikat a kolofonban közlik. Mind a kiadók, mind a nyomdászok szívesen alkalmaztak jelvényeket a kolofonban kiadványaik azonosítására. E jelvények fametszetek voltak, amelyek utaltak a kiadó vagy a nyomdász nevére.

    A nyomtatott könyv jellegzetes vonásai a 15. század végére alakultak ki fokozatosan:

    - Az 1470-es évek második felétől kezd jelentkezni a nyomtatványokban a címlap és ezzel egyidejűleg a kolofonból ide kerülnek a megjelenési- és címadatok
    - Alkalmazni kezdik a levél- és lapszámozást
    - A kézzel festett illusztrációkat felváltják a fametszetek, amelyeket a szedés közé helyeznek
    - A könyvek tartalma is megváltozik, már nemcsak vallásos irodalom és a klasszikusok jelennek meg, hanem élő szerzők munkái is, valamint híradások aktuális eseményekről: háborúkról, járványokról, természeti csapásokról.
    - A kiadások példányszáma emelkedik.
    - A nyomtatványok a kéziratok árának harmadába kerülnek.

    A 16. század forradalmi változást hoz a nyomtatványok külső megjelenésében, tartalmában, stílusában. A formátum változását Aldus Manutius velencei nyomdász nevéhez kapcsolják, aki 1501-ben jelentette meg az első olyan könyvet, ami a mai könyv alakjára jellemző. A könyv most már elszakad a kódextől, címlappal adják közre, mérete akkora, hogy zsebben is elfér. Az oldalszámozás általánossá válik. Változást jelent a kiadványok kis mérete, száma és olcsósága a korábbi időszakhoz képest. A kisméretű könyvet már nem fatáblás közé kötötték, hanem hulladék papírlemezből ragasztással készítettek kötéstáblát, amit vékony kecske-, vagy birkabőrrel borítottak.

    A tartalmi változás határának 1517. október 31-ét tartják, amikor Luther Márton kifüggesztette híres téziseit a wittenbergi vártemplom ajtajára.A kiadványok között erőteljes differenciálódás jelentkezik. A szélesedő olvasóréteg különleges kiadványfajtákhoz jut, a népkönyvek mellett még a gyerekek számára is készülnek könyvek (például Comenius Orbis pictusa 1658-ból). A reformáció térhódításával megindul a nemzeti nyelvű könyvnyomtatás. A könyv nagy szerephez jut, politikai tényező lesz. A katolikus egyház, majd az abszolút uralkodók bevezetik a cenzúrát, a nyomdák működését engedélyhez, privilégiumhoz kötik.A könyvnyomtatásban bekövetkező alaki és tartalmi változások következtében az 1501 és 1800 között megjelent könyvet régi könyvnek nevezzük.

    A modern könyv

    A könyv olyan nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő � esetenként kivehető � a gerincen tartósan összeerősített belső lapokból áll és olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz.

    A könyveknek formailag két típusa létezik, a kötött könyv és a fűzött könyv. A kötött könyv fizikailag két részből áll, a kötéstáblából és a könyvtestből. A kötéstábla védi a könyvet és néhány információt közöl, legtöbbször a szerzőt és a címet, valamint a kiadó jelét. A könyvtest tartalmazza a szöveget. A szöveg és a kötéstábla között előzéklapok találhatók, az egyik előzéklap a címlap. A címlapon és a címlap hátoldalán a kolofonban feltüntetendő kötelező adatokat szabvány írja elő. A kötelező adatok: szerző, cím, szellemi közreműködők, kiadásjelzés, kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve. A fűzött könyv esetében a könyvtest papír borítófedelet kap, ezért szokták ezt a típust puhafedelű kiadásnak is nevezni.

    A könyvtest ívekből áll. Az ív a könyv méreténél jóval nagyobb papírlap, amelyet a nyomtatás után összehajtogatnak. A hajtogatás mikéntje eltérő nagyságú és alakú könyveket eredményez. Az ívek összehajtogatása révén jönnek létre a lapok. A lap a könyv méretének megfelelő papírfelület. Egy lap két oldalból áll: a homlokoldalból (rektó) és a hátoldalból (verzó). A lapok sorrendjét az oldalszámok rögzítik.

    A könyvtest tartalmazza a szöveget, a szellemi terméket. Tudományos műveknél a szöveg tovább tagolódik.

    Az előszó általános tájékoztatást ad a műről, létrejöttének körülményeiről, céljáról, a szerző, fordító szempontjairól. (Előfordul, hogy a kiadó is ír a műhöz előszót.) más jellege van a bevezetésnek. Ez, mint a neve is mutatja, bevezet a mű tartalmába, tisztázza az alapfogalmakat, felveti a fő kérdéseket, megkezdi az anyag kifejtését.

    A mű szövege részekre, fejezetekre, alfejezetekre tagolódik. A részeknek, fejezeteknek külön címük van, ezt részcímnek, fejezetcímnek nevezik. Előfordul, hogy a részcímet, fejezetcímet a könyv minden egyes lapjára rányomják legfelül, a szövegtől vonallal vagy megfelelő közzel elválasztva. Az így elhelyezett címeket élőfejnek nevezzük. Lexikonok esetében minden lap külön élőfejet kap, ez az első és utolsó címszót jelzi.

    A szöveget sokszor jegyzetek egészítik ki. Ezek rövid magyarázatok vagy forrásra való hivatkozások. Vagy a lap alján találhatók (lábjegyzetek), vagy egy csoportban a fejezet, ill. könyv legvégén. Apró számok vagy csillagok utalnak a jegyzetekre.

    A könyv apparátusa (a szöveg járulékos részei

    • irodalomjegyzék (bibliográfia)
    • utószó
    • függelék
    • kronológia>
    • szakkifejezések, névmagyarázatok
    • rövidítések jegyzéke
    • illusztrációk jegyzéke
    • mutatók
    • idegen nyelvű tartalomjegyzék és rezümé
    • mellékletek

     A tudományos művek elengedhetetlen tartozéka a bibliográfia. Itt felsorolják a mű tárgyával kapcsolatos irodalmat. Az ilyen - nem önállóan megjelent � bibliográfiát rejtett bibliográfiának nevezzük. A mutatók megkönnyítik a mű használatát. A névmutató a könyvben előforduló neveket sorolja fel betűrendben, megjelölve az oldalszámot, ahol az illető név megtalálható. A tárgymutató a könyvben tárgyalt kérdésekről ad áttekintést, ugyancsak betűrendben. Szoktak készíteni földrajzi mutatót is, ahol a földrajzi nevek szövegbeli helyét találjuk összegyűjtve. Mindez egyesíthető egyetlen betűrendben is. Ha a mű maga betűrendben tartalmazza az anyagot (pl. egy lexikon), akkor viszont fordítva, szakrendi mutató készülhet. Itt tárgykörök szerint csoportosítva kapunk áttekintést az anyagról.

    Illusztrált kiadványokban a tartalomjegyzék és a mutató mellett külön képek jegyzéke is szokott szerepelni. Hasonló a térképek jegyzéke is. Mindkettő oldalszámra utal.

    Rendszerint külön kis cédulára nyomtatják a sajtóhibák jegyzékét. Felirata néha erratum vagy errata.

    Illusztrált könyveknél egyes képeket jobb papírra nyomnak, mint a mű szöveges részét, s ezt a kötés során illesztik be a megfelelő helyre. A szöveges rész közé vagy a könyv végére beragasztott, hozzáfűzött képes, ábrás levelek neve a tábla. Ha mindkét oldala tartalmaz illusztrációt, akkor táblaoldal, ha csak az egyik, akkor táblalap. Igen gyakran nincsenek ellátva oldalszámmal, vagy a könyv oldalszámozásától eltérő külön számozást kapnak. A tábla különleges fajtája a táblafólió, ami nagyobb a könyv méreténél, ezért csak összehajtogatva fér el, de belekötötték a könyvbe. Ezzel szemben az illusztráció olyan ábra, amelyik beletartozik a könyv számozott szövegoldalainak a sorába. Ettől függetlenül az illusztrációnak lehet saját számozása is. Az illusztráció teljes oldalt is elfoglalhat.

    A táblától és az illusztrációtól különbözik a melléklet. A mellékletet csak behelyezik, de nem kötik bele a könyvbe. A kötéstáblához (borítófedélhez) ragasztott szalag alatt, tasakban található. A képeket, táblákat, térképeket, floppykat, CD-ket tartalmazó mellékleteken kívül lehetnek szöveges mellékletek is.

    Tartalmilag a könyvtárakban őrzött könyveket két fő típusba soroljuk: szépirodalom és szakirodalom. A szakirodalom kifejezés az ismeretközlő művek összefoglaló neve.

    A szakirodalmi művek főbb típusai:

    ˇ        Kézikönyv: egy-egy tudományterület rendszerező összefoglalása

    ˇ        Enciklopédia: vagy a tudományok összességét, vagy egy-egy tudományterületet tárgyal szisztematikus, az adott tudományterület szerkezetének megfelelő elrendezésben.

    ˇ        Lexikon: a címszavak betűrendjében közli az ismereteket. Rövid, tömör magyarázatot ad, a további ismeretek megszerzéséhez sokszor bibliográfiai adatokat is közöl a témában. Az általános lexikonok felölelik az emberi ismeretek egészét, a szaklexikonok egy-egy ismeretterület fogalmait tárgyalják.

    ˇ        Monográfia: egy téma részletes feldolgozása, általában új ismereteket közöl.

    ˇ        Szótár: egy nyelv szavait közlik betűrendben. A két vagy többnyelvű szótárak az adott szó megfelelőjét adják meg idegen nyelven. A tájszótárak az egy nyelven belüli alakváltozatokat adják meg. Az értelmező szótárak a szavak és kifejezések jelentését magyarázzák meg.

    ˇ        Bibliográfia: célja a dokumentumok számbavétele. Nem tartalmazza a műveket, hanem a megjelent művek azonosító adatait sorolja fel. Minden ország elkészíti a nemzeti bibliográfiáját, ez azt jelenti, hogy az adott országban megjelent összes dokumentumot számba veszi (felsorolja) az adott időszakra vonatkozóan. Ezen kívül szakbibliográfiák jelennek meg, amelyek az adott tudományterület irodalmát foglalják össze, vagy teljességre törekvően, vagy egy bizonyos időintervallumra vonatkozóan.

    ˇ        Biográfia: egy adott személy életére és munkásságára vonatkozó összes adatot tartalmazza.

    ˇ        Tanulmánykötet: több, kisebb terjedelmű önálló művet tartalmaz. Általában új ismereteket közöl.

    ˇ        Tankönyv: egy-egy tantárgy a korcsoporthoz illő, didaktikusan szerkesztett kézikönyve. Az egyetemi tankönyvek a tudományos kézikönyvek kategóriájába tartoznak.

    ˇ        Adattár: tényszerű adatokat közöl. Leggyakoribb formái a név-és címtárak, statisztikai adattárak, időrendi mutatók, de ide tartozik például a telefonkönyv is.

    2. Az időszaki kiadvány                                                           vissza az elejére

    Az időszaki kiadvány olyan előre meg nem határozott időtartamra tervezett dokumentum, amely egymást követő, időben eltérő kiadású részegységekből áll. A részegységeket rendszerint számozásuk, keltezésük, kronológikus vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg egymástól. Fő jellemzőjük az aktualitás, periodicitás és publicitás. Mindig friss információkat tartalmaznak, bizonyos időközönként jelennek meg és sokkal szélesebb közönséghez jutnak el, mint más dokumentumtípusok.

    A gazdasági, politikai, kulturális eseményekről, az új tudományos eredményekről és a mindennapi élet történéseitől évszázadok óta a hírlapokból és a folyóiratokból szerzünk tudomást, de az időszaki kiadványok közé tartoznak az évkönyvek és a periodikusan megjelenő dokumentumok is. Az első ma ismert hetilapok 1609-ben jelentek meg: az Ariso című Augsburgban, a Ratio pedig Strasbourgban. Ezt követően a hetilapok száma igen gyorsan nőtt: a 17. században gyakorlatilag az összes európai nagyvárosban adtak ki hírlapokat.

    A tudományos sajtó első képviselője az 1665 óta mind a mai napig megjelenő Journal des Savants című francia folyóirat. Alig egy évvel később indult Angliában a Philosophical Transactions, majd ezt követően a Lipcsében megjelenő, de latin nyelvű Acta Eruditorum. A nagyközönség régen is, most is élénk érdeklődéssel olvassa az ún. társasági lapokat, mely műfaj első ismert képviselője az 1672-ben Párizsban útjára indított Mercure Galant volt.

    Annak ellenére, hogy az időszaki kiadványok csak a 19. század második felében indultak igazi fejlődésnek, az új tudományos eredmények közzétételében és a napi eseményekről szóló tájékoztatásban alig néhány évtized alatt vezető szerepre tettek szert.

    Az időszaki kiadványok legfontosabb fajtái:

    ˇ         hírlap

    ˇ         folyóirat

    ˇ         sorozat

    ˇ         évkönyv

    ˇ         időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok hivatalos kiadványai

    ˇ         időszakosan megjelenő adat- és címtárak

    A hírlap a napilap és a hetilap összefoglaló neve. Olyan időszaki kiadvány, amelynek részegységei (számai) rendszerint naponta, de legalább hetenként egyszer megjelennek. Terjedelmük, méretük különböző, négy-hat oldaltól 100-200 oldalig is terjedhet. (A The Washington Post terjedelme például eléri a 170-180 oldalt, mellékletek nélkül.) Jellemzőjük, hogy a lapokat ritkán tűzik össze. Nem jellemző, de előfordul, hogy egyik-másik hírlap, mint például a L�Humanité kap borítófedelet, de az anyagában, a papír minőségében nem tér el a hírlap többi részének anyagától. Soha nincs viszont címoldaluk. Címadataikat a lapfejben, a kolofonban (ez egy záradék, amely a kiadásra vonatkozik, tartalmazza a kiadásért felelősek nevét, az ívnagyságot, a példányszámot), esetleg a lapalji címszalagon, szerzőségi adataikat a szerkesztőségi oldalon vagy a kolofonban közlik. Ezeket a forráshelyeket összefoglaló néven címoldal-helyettesítőknek nevezik.

    A terjedelmesebb hírlapok részegységeit általában ellátják tartalomjegyzékkel, de ezek inkább csak figyelemfelhívók, orientálók, leginkább a rovatok címeit tartalmazzák. A hírlaphoz nem készül éves tartalomjegyzék.

    A folyóirat általában szabályos időközökben, két hétnél nem gyakrabban, de legalább évente kétszer megjelenő időszaki kiadvány. Jellemzője, hogy a szövegtestet elülső és hátsó borítófedél fogja össze, amelyek gerinccel vagy anélkül kapcsolódnak a szövegtesthez. Az elülső borítófedél homlokoldalát nevezik borítónak. Vannak folyóiratok, amelyek címoldallal is rendelkeznek, mások csak a borítófedélen közlik a bibliográfiai adatokat. A borító és a borítófedél egyéb oldalai szintén a címoldal-helyettesítők fogalomkörébe tartoznak. A folyóiratszámokhoz részletes tartalomjegyzék készül és ezen felül éves összefoglaló tartalomjegyzékük is van.

    Ma már a hírlapok és folyóiratok együttes jellemzője, hogy bár papíron is megjelennek, szinte kivétel nélkül elérhetőek az interneten, vagy szabadon, vagy előfizetett hozzáféréssel.

    A sorozat önálló dokumentumok (könyvek, térképlapok, stb.) előre meg nem határozott részegységből álló csoportja, amelyben a csoportot alkotó minden egyes dokumentumnak a saját bibliográfiai adatain kívül (szerző, cím, stb.) az egész sorozatra vonatkozó közös adatai is vannak (sorozati cím, sorozatszerkesztő, stb.). Így a bibliográfiai adatok szempontjából a sorozat az időszaki kiadványok egy sajátos típusát alkotja.

    Az évkönyveket rendszerint valamely intézmény adja ki azzal a céllal, hogy saját működését reprezentálja többé-kevésbé rendszeres időközönként.

    A megjelenés indítékait tekintve az évkönyvek több típusba sorolhatók:

    ˇ         A közreadó testület saját működésének adatait kívánja időről időre megjelenő kiadványban közzétenni. Legjellegzetesebb példái e kiadványoknak az iskolai értesítők, más néven iskolai évkönyvek. Becses adatokat tartalmaznak a kutatás számára, hiszen évről évre közzéteszik tanulóik névsorát, a tanterveket, az ajánlott tankönyveket, információval szolgálnak az iskolai könyvtár állományára, használatára, a szertárak felszereltségére vonatkozóan, közzéteszik az iskolát anyagilag támogatók névsorát, az önképzőkörök, az iskolához kapcsolódó ifjúsági egyesületek működésének adatait és így tovább. Az esetek túlnyomó többségében a működési adatait közreadó testület egyúttal az évkönyv kiadója is, bár kiadói minőségét nem mindig tünteti fel az évkönyvön.

    ˇ         A közreadó intézmény legújabb kutatási eredményeit közli. Ez az évkönyv-típus olyan tanulmányokat tesz közzé, amelyek tematikailag illeszkednek a közreadó testület tevékenységéhez. A kiadó és a közreadó ebben az esetben is megegyezik.

    ˇ         Szélesebb érdeklődő közönséget vonzó szak-évkönyvek, mint például sport, film. Kiadójuk általában hivatásos kiadó. Ide sorolhatók a nagy számban megjelenő statisztikai évkönyvek is.

    ˇ         Folyóiratok évkönyv-részegységei. Ezt általában a folyóiratot megjelentető kiadó adja ki.

    ˇ         Szépirodalmi igényeket is kielégítő almanachok, kalendáriumok.

    A kongresszusi anyagokat a rendező szerv, intézmény adja ki vagy az eseménnyel egy időben, vagy utólag. A kiadvány az elhangzott előadásokat és sokszor a hozzászólásokat is tartalmazza. Felsorolja a résztvevőket, feltüntetve, hogy milyen terület szakemberei és milyen intézményben dolgoznak. A kongresszusi anyagok formailag a pár oldalas összefoglalóktól a terjedelmes könyvekig sokfélék lehetnek. Csak a rendszeres időszakonként megrendezett, ún. számozott kongresszusok anyagai tartoznak az időszaki kiadványok közé.

    A hazai és nemzetközi tudományos tanácskozásokat a résztvevők körétől, a tanácskozás szintjétől és tartalmától függően többféle elnevezéssel illetik.

    ˇ         Szimpozion a szűkebb körű, nemzetközi tudományos tanácskozás.

    ˇ         Kongresszus a nagy fontosságú tárgyban, nagy számú és magas rangú résztvevőkkel tartott országos vagy nemzetközi tanácskozás.

    ˇ         Konferencia a nagyobb számú résztvevővel tartott szakmai tanácskozás, értekezlet, vitaülés.

    Az időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok kiadványai gyakran tartalmaznak primer információkat, vagyis olyan új tudományos eredményeket, amelyeket első ízben ezekben a kiadványokban publikálnak.

    A periodikusan megjelenő adat-és címtárakat mind gyakrabban digitális hordozón, például CD-ROM-on teszik közzé. E nagy kapacitású hordozó egyik előnye, hogy általa nemcsak a tárgyidőszak változásai, hanem a korábban feldolgozott adatok összesítve, kumulálva is kereshetővé válnak.

    3. Egyéb szöveges dokumentumok
    vissza az elejére

    Ebbe a kategóriába soroljuk az összes olyan dokumentumot, amelyek túlnyomórészt szöveget tartalmaznak, ugyanakkor nem tartoznak sem a könyvek, sem az időszaki kiadványok közé. A könyvekhez és az időszaki kiadványokhoz hasonlóan az ebbe a csoportba tartozó dokumentumok közül is egyre több jelenik meg elektronikus hordozón, de az új megjelenési forma alapvetően nem változtatja meg az egyes típusok azon ismérveit, amelyek a nyomtatott változatokra jellemzőek.

    Kutatási és fejlesztési jelentések

    A kutatási jelentés a tudományos kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenység eredményeiről közreadott monográfia jellegű, főként új információkat tartalmazó dokumentum. Egy folyamatban lévő vagy befejezett kutatás részleges vagy teljes eredményeit közli, célja a K+F tevékenység során létrejövő új információk publikálása, ezáltal a kutatási eredmények terén elért eredmények elsődlegességének biztosítása, valamint a szakterületen dolgozó kutatócsoportok tájékoztatása.

    A kutatási jelentés az elvégzett vagy folyamatban lévő kutatások és fejlesztések eredményeitől a kutatást végző intézmény vagy személy által készített, valamely adathordozón rögzített beszámoló.

    Disszertációk

    A disszertációk a tudományos minősítés különböző fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések. Monográfia jellegű, elsődleges információt tartalmazó dokumentumok, ezért információértékük többnyire igen magas. A disszertációkat nem mindig publikálják. A nem publikált disszertációkat az illetékes egyetem könyvtárában őrzik.

    Szabadalmi leírások

    A szabadalmi leírás a szabadalmaztatási eljárás során létrejövő, publikált, új információt tartalmazó dokumentum, amely szabadalmi vagy találmányi joggal védett új tudományos-műszaki eredményekről szóló információkat tartalmaz. Célja az új találmány vagy eljárás elsőbbségének megállapítása és jogi védelme, valamint a felhasználásra jogosultak körének megállapítása. A szabadalmi leírásokat meghatározott formai előírások alapján az arra jogosult országos intézmény adja közre (hazánkban a Magyar Szabadalmi Hivatal). A közölt információkat tekintve a szabadalmi leírás elsődleges, monográfia jellegű dokumentum, amelynek információértéke igen jelentős.

    Szabványok

    A szabvány valamely termékkel, technológiai folyamattal vagy más meghatározott tárgykörrel kapcsolatos, állandóan ismétlődő feladatok megoldására ajánlott, illetve kötelező megoldási módokat tartalmazó, az érdekelt felek részvételével, törvényesen előírt módon szabályokba foglalás eredményeként létrejövő dokumentum. A szabványokat sok esetben nemzetközi együttműködés keretében dolgozzák ki, az egyes országok pedig a nemzetközi szabványokat honosítják.

    A szabványok az ún. normatív dokumentumok közé tartoznak, amelyek közös jellemzője: az érdekelt felek közreműködésével kidolgozott előírások, szakmabeli megállapodások eredményeképpen létrejövő másodlagos, monográfia jellegű, publikált dokumentumok.

    Vállalati irodalom

    Más néven vállalati termékismertető irodalom. Hirdetési, propagálási céllal készülnek, egy-egy gyártmány vagy cég termékeinek megismertetése a céljuk.

    Típusai:

    A prospektus általános, pár leveles nyomtatvány, rendszerint egy gyártmány reklámozására szolgál. Többnyire képes, színes, figyelemfelkeltő, de közli a szakmai, műszaki adatokat és az árat is. Esetenként megrendelőlapot is tartalmaz.

    A katalógus egy gyár termékeit, vagy egy vásár, kiállítás anyagát foglalja össze. A műszaki adatokon kívül részletes leírásokat, ábrákat és árat is tartalmaznak.

    Gyakran hoznak forgalomba cserélhető lapokkal, keményborítóban úgynevezett gyártmánykatalógust, melynek állandó naprakészségét a kiadó szavatolja.

    Az árjegyzék az egyes gyártmányok, termékek nevét és árát közli.

    A gépkönyv üzemeltetési, használati utasítás. Egy gép vagy gépsor, esetleg üzemrész berendezéseinek részletes leírása, amely lehetővé teszi az üzemeltetésüket, tervszerű karbantartásukat és javításukat. Általában részletes magyarázatokat tartalmaz, terjedelme változó. Az egyik legjelentősebb műszaki dokumentumtípus.

    Kisnyomtatványok

    A könyvektől mind alakilag, mind terjedelmükre nézve eltérnek a kisnyomtatványok. Terjedelmük nem éri el a 4 ívet és nem periodikumok.

    Külön könyvtári kezelésüket alaki sajátosságuk és óriási számuk indokolja.

    Alakilag két csoportba sorolhatók:

    1. Aprónyomtatványok

    Az egy ívnél kisebb kiadványokat aprónyomtatványoknak nevezik. Főleg azokat sorolják ide, amelyek egy levélből állnak. Például hirdetmény, röplap, plakát, színlap, gyászjelentés, képeslap, exlibris névkártya, meghívó, stb.

    Ezek, mivel történelmi szempontból, vagy egy bizonyos helység, terület életének szempontjából fontosak, a könyvtári állomány részét képezik, tartalmi és tipográfiai szempontból is figyelmet érdemelnek. Tartalmilag azért, mert a köznapi életről a legközvetlenebb tájékoztatást nyújtják. Tipográfiailag azért fontosak, mert bővebb adatokat szolgáltatnak egy-egy nyomda felszereléséről, mint a nagyobb nyomtatványok. (Míg a könyvekben általában hat alatt van a használt betűtípusok száma, egyleveles nyomtatványokban gyakran 10-12 féle betű is előfordul.)

    Önálló gyűjteménnyé szervezésére ritkán kerül sor, általában más, elsősorban helytörténeti gyűjtemények részeit képezik. Ennél a sokszor sok ezer darabból álló könyvtári részlegnél jelentkezik leginkább az önfeltáró raktározás igénye. Tematikus borítékokba rakva fiókokban, dobozokban tárolják.

    2. Füzet alakú kisnyomtatványok

    Ezek a kisnyomtatványok terjedelmüknél fogva közelebb állnak a könyvekhez, emiatt elhatárolásuk is nehezebb feladat.

    Típusai:

    Belső használatra készült kiadványok, az ún. szolgálati kiadványok, mint például szervezeti és működési szabályzatok, ügyrendek, kollektív szerződések, útmutatók. Ezek általában a szolgáltatással, az igazgatással, vagy a termeléssel kapcsolatosak.

    Reklám és tájékoztató kiadványok egy-egy intézményről, vagy szervezetről a nagyközönség számára készített tájékoztató.

    Szabványok

    Szabadalmi leírások

    < különlenyomatok egyes könyvek, többnyire gyűjteményes kiadványok valamelyik részének, vagy folyóiratban megjelent cikkeknek önállóan is kiadott levonatai, amelyek általában saját címlappal rendelkeznek. Magyarországon szabvány írja elő, hogy fel kell tüntetni az eredeti kiadvány címét, megjeleni évét, továbbá azt, hogy annak mely oldalairól készült a különlenyomat. Általában a több író gyűjteményes művéből szoktak az egyes írók a saját tanulmányukból tiszteletpéldányt kapni.

    A kotta

    kotta a zenemű kéziratos vagy nyomtatott formája. Alakja, terjedelme változó, az egy-két leveles nyomtatványtól a többkötetes albumig terjed. Az elnevezés a kiadvány formájára utal, tartalma maga a zenemű.

    5. Hangdokumentumok

    vissza az elejére

    Ezeknek a dokumentumoknak közös jellemzője, hogy csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel szólaltathatók meg.

    Típusai: bakelitlemezek, hangszalagok, videoszalagok, CD lemezek.

    Közkönyvtáraknak és zenei gyűjteményeknek nagyon fontos részét képezik a hangdokumentumok, amelyek meghallgatására az adott könyvtárban lehetőség van.

    6. Képi dokumentumok                                                                 vissza az elejére

    Ebbe a kategóriába tartoznak nyomtatott, vagy eredeti rajzok, grafikák, képek, de a megfelelő készülékkel lejátszható videokazetták, video CD-k és DVD-k is.

    A nyomtatott, vagy eredeti képek az aprónyomtatványok kategóriájába tartoznak, általában a helytörténeti gyűjtemény részét képezik. Külföldön és Magyarországon is vannak olyan képzőművészeti gyűjtemények, ahonnan az eredeti alkotásokat lehet bizonyos időre kölcsönözni. Filmeket általában közkönyvtárak gyűjtenek, de oktatási intézmények könyvtáraiban is megtalálhatók.  

    A képi dokumentumok kategóriájába tartoznak a térképek és atlaszok is. Ezek a földfelszínt és a rajta lévő objektumokat, illetve a jelenségek regionális elterjedését a síkba kiterítve, két dimenzióban, adott szabályok és jelek szerint ábrázolják. Formai megjelenésük szerint megkülönböztetjük az atlaszokat, a falitérképeket, a glóbuszokat, a térképlapokat, a domborműveket, stb. Az ábrázolt adatok szerint ismeretesek a topográfiai, a földrajzi, a geodéziai, valamint a tematikus térképek.

    7. Multimédia                                                                                    vissza az elejére            

      A kifejezés latin eredetű. A multi szóösszetételek előtagjaként használatos, jelentése: sok. A médium (többes száma: média) pedig azt jelenti középen, valami között lévő, mai szóhasználattal közvetítő, információközvetítő, tágabb értelemben: információhordozó.

    A multimédia tehát olyan információhordozó, amely különböző elemek (szöveg, kép, hang, grafika, mozgókép) kombinációját tartalmazza, s interaktív kezelőfelületek segítségével jeleníti meg. Az interaktivitás azt jelenti, hogy a keresés, az ismeretszerzés irányát, sorrendjét a felhasználó határozza meg.

    A ma készülő multimédia-alkalmazások alapja általában egy hipertext. A hipertext olyan szöveges formátumú számítógépes állomány, amelynek elektronikus formában tárolt utalásai vannak. A használó a szövegben az eltérő színnel, vagy betűformával jelzett kulcsszavakra kattinthat az egérrel, ezzel eléri, hogy az általa kívánt irányba fusson tovább a program. Megismergeti például a kulcsszó definícióját, vagy további részletes háttér információkat kaphat a megjelölt fogalomról.

    A multimédia különösen alkalmas arra, hogy lexikonok, enciklopédiák hatalmas adatmennyiségében eligazodjunk.

    vissza a tantárgyakhoz


    8. Könyvtártípusok:                                                                               vissza az elejére

    Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár alapjait 1802-ben Széchényi Ferenc rakta le, amikor jelentős gyűjteményét a nemzetnek adományozta. A könyvtár gyűjti a Magyarországon megjelent, és a külföldön megjelent magyar vonatkozású dokumentumokat. Ennek alapján tájékoztat a külföldi magyar vonatkozású irodalomról, és a határainkon túl élő magyar szerzők munkásságáról. A nemzeti könyvtár adja közre a Magyar Nemzeti Bibliográfia rendszeresen megjelenő füzeteit, és a Magyar Könyvészetet. A hazai könyvtárak bejelentik külföldi könyv és folyóirat vásárlásaikat. Ezen adatok feldolgozásával készül a központi lelőhelyjegyzék Külföldi könyvek gyarapodási jegyzéke és a Nemzeti Periodika Adatbázis. Az Időszaki Kiadványok Bibliográfiája a Magyarországon megjelent folyóiratok, hírlapok, évkönyvek adatbázisa. A nemzeti könyvtár koordinálja a hazai könyvtárak külföldre irányuló könyvtárközi kéréseit. Adatbázisai Interneten és CD-ROM-on is elérhetők.

    A szakkönyvtárak egy adott szakterület irodalmát gyűjtik és e szakterület művelőit, kutatóit látják el szakirodalmi információval. Az országos szakkönyvtárak nagyobb átfogó szakterület hazai szakirodalmát a teljesség igényével, a külföldi szakirodalmat válogatva gyűjtik. Országos szakkönyvtárakban készülnek a szakterület hazai és külföldi szakirodalmát regisztráló szakbibliográfiák. Egy részük ma már elektronikus dokumentum formájában jelenik meg. Olykor a kettő párhuzamosan él egymás mellett. Gyakran a külföldi szakirodalomról a bibliográfiai adatokon túl szemléket, referátumokat is készítetnek. Ezek a szolgáltatások legtöbbször elérhetők a könyvtár honlapjáról. Néhány példa a szakkönyvtárakra: Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár, Országos Mezőgazdasági Könyvtár, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Országos Orvostudományi Könyvtár.

    Kutatóintézetek, termelő egységek, cégek is tartanak fenn szakkönyvtárat. Ezek az adott munkahely szakirodalmi igényeit elégítik ki, és általában nem nyilvánosak.

    A felsőoktatási könyvtárak feladata az intézményben folyó oktató és tudományos kutatómunka szakirodalmi ellátása. Gyűjtőköre alkalmazkodik az egyetemen, vagy főiskolán oktatott tudományágakhoz, szakterületekhez. Legnagyobb jelentőségű és legnagyobb múlttal rendelkező az Egyetemi Könyvtár.

    Az iskolai könyvtár az általános és középiskolák könyvtára. Gyűjtőkörét az ott folyó oktató-nevelő munka és az iskolai tananyag határozza meg. Feladatuk közé tartozik az alapvető könyvtárhasználati ismeretek oktatása.

    A közművelődési könyvtár általános gyűjtőkörű, többnyire önkormányzati könyvtár. Célja a helyi lakosok, vagy azok egy csoportja általános műveltségének emelése. A megyei könyvtárak szakmai módszertani funkciót látnak el a megyében. A települések könyvtárai jelentős helytörténeti gyűjtő és feltáró tevékenységet is végeznek. Pl. Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár, Szabó Ervin Könyvtár

    A történelmi egyházak jelentős szerepet játszottak tudomány, és oktatás területén a középkor óta. Ezért az egyházi könyvtárak gyűjteményei muzeális értékűek. Pl. A Pannonhalmi Főapátság Könyvtára.

    A magánkönyvtárak között is volt muzeális értékű gyűjtemény. Egy részük sajnos elkallódott. Széchényi István gyűjteménye a nemzeti könyvtárunk, Teleki József gyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Festetics Györgyé pedig a Helikon Könyvtár létrejöttét alapozta meg.

    Egyes könyvtárak több típusba is besorolhatók. A Magyar Testnevelési Egyetem felsőoktatási könyvtár és egyben a testnevelés testkultúra sport országos szakkönyvtára is. De ide sorolható a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, és a gyógypedagógiai főiskola könyvtára is. Muzeális értékű gyűjteménnyel rendelkezhet egyház, iskola vagy magánszemély is.

    Nem minden könyvtár nyilvános. Az iskolai könyvtárak csak az adott oktatási intézmény dolgozóit és diákjait látják el. Sok muzeális értékű könyvtárat megtekinthetnek a látogatók, de a szolgáltatásait csak külön engedéllyel a kutatók vehetik igénybe. A nem nyilvános könyvtárak dokumentumai indokolt esetben könyvtárközi kölcsönzés vagy másolatszolgáltatás útján érhetők el.

    Bármely könyvtárba iratkozunk be, közvetett módon igénybe vesszük más könyvtárak szolgáltatásait is. Használjuk a nemzeti és a szakkönyvtárak bibliográfiáit, lelőhely jegyzékeit és egyéb központi szolgáltatásait, a megyei és egyéb települési könyvtárak helytörténeti bibliográfiáit. Könyvtárközi kölcsönzés, vagy másolatkérés útján bármely könyvtárban lévő dokumentumhoz hozzájuthatunk. A lelőhely felderítése és a kölcsönzés lebonyolítása a könyvtáros feladata, de a költségeket legtöbbször az olvasónak kell vállalni.

    A hazai könyvtárak listáját és címét a Könyvtári Minerva c. könyv tartalmazza. A könyvtárak honlapjait a HUNOPAC weblapról érjük el. http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm

    A Mit-Hol nevű internetes könyvtári tájékoztató szolgáltatás több felsőoktatási és szakkönyvtár legjobb tájékoztató könyvtárosainak közös projektje. A http://www.mek.iif.hu/mit-hol/ címen vehető igénybe.

    vissza az elejére
    vissza a tantárgyakhoz


    10. Könyvtári katalógusok                                                                                            

               

    A könyvtári katalógus két kérdésre ad választ. Adott dokumentum meg van-e a könyvtárban, és ha igen, akkor azon belül hol?

    A könyvtárakban a dokumentumok elhelyezését az igények, és még inkább a lehetőségek határozzák meg. Leggyakoribb, és az olvasó számára legcélszerűbb a szabadpolcos elrendezés. Sok könyvtár kénytelen a dokumentumok kisebb vagy nagyobb részét zárt, esetleg külső raktárban elhelyezni. Előfordulhatnak különgyűjtemények: hagyaték, kézirattár stb. Az egyes dokumentumtípusokat is célszerű külön tárolni. Felsőoktatási könyvtárakban letéti kézikönyvtárak vannak az egyes tanszékeken.

    Tehát az olvasónak meg kell tudni, hogy melyik részlegben, helyiségben, adott esetben, melyik épületben található a dokumentum? Azon belül melyik polcon? Mi a dokumentumok sorrendje?

    A hazai könyvtárak többsége a szabadpolcos elrendezésnél az ETO szakrendet követi. Eszerint a szépirodalmi műveket a szerzők betűrendjében, szerző hiányában vagy sok szerző esetén a cím kezdőbetűje alapján tárolja. A szakirodalom az ETO osztályai szerint, azon belül szerző vagy cím betűrendje alapján.

    Hiába ismerjük ezt az elvet, a tájékozódás mégsem egyszerű. Egy ókori szerző, pl. Platon művei a szépirodalom, vagy a szakirodalom között találhatók? Egy városról készült fotóalbum lehet a honismereti, a fotóművészeti, vagy az utikönyvek között is. Az Aranybullát kereshetjük Magyarország története vagy a jogtudomány irodalma között is. Máshol van a helye a társadalomföldrajz, és máshol a természetföldrajz könyveknek. Tehát nem mindig egyértelmű, hogy melyik polchoz kell menni. Még a dokumentum típusa sem mindig egyértelmű. A Corpus Juris a nyomtatott vagy az elektronikus dokumentumok között van?

    Mindebből látszik, hogy a katalógus több egyszerű jegyzéknél. A katalógus teszi lehetővé, hogy a dokumentumot több szempont alapján visszakeressük. A katalóguscédula és a bibliográfiai rekord tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi ismérveit és raktári jelzetét. Ennek segítségével tájékozódunk a könyvtárban.

    A könyvekről először a könyv adatait írják le a könyvtárosok. Ezek többnyire a könyv címlapján és annak hátoldalán megtalálhatók. (Ha mégsem, akkor a könyvtáros dolga, hogy kiderítse.) Ezek a könyv címe, alcíme, eredeti nyelvű címe, sorozati címe, szerzők, fordítók, illusztrátorok és más fontos közreműködők, a kiadás éve, helye, a kiadó neve és a terjedelmi adatok. Az ISBN szám egy nemzetközi azonosítószám, olyan, mint a személyi szám. Kifejezi az országot és a kiadót. Ezeket összefoglalóan formai jegyeknek nevezzük. E jegyek alapján épül a betűrendes leíró katalógus. A könyvről annyi cédula készül, ahány fontos elemet tartalmaz a leírás. A könyvtárak katalógusépítési szokásai az igények függvényében eltérhetnek egymástól. Egyes könyvtárak csak a szerző nevéhez tesznek cédulát, más könyvtárakban fontos a fordító vagy illusztrátor is.

    Ezután a tartalmi jegyeket írjuk le. Ritka kivételtől eltekintve ez nem szerepel a könyvön. A könyvtárosnak kell megállapítani mi a könyv témája, miről szól? Ezt szakjelzettel, vagy tárgyszóval tudjuk kifejezni.

    A hazai könyvtárak nagy része a nemzetközileg elfogadott Egyetemes Tizedes Osztályozás szakjelzeteit alkalmazza. Az ETO számjegyekkel fejezi ki az emberi tudás fogalmait. Nyelvektől és írásmódtól független, ezért az egész világon alkalmazzák Korszerűsítéséről nemzetközi szervezet gondoskodik. Előnye, hogy a felépítése hierarchikus. Szemléletes a fogalmak közötti összefüggés. Kereséskor tudunk alá és fölérendelt kifejezéseket keresni. Az ETO az ismereteket tíz főosztályba sorolja.

    0 Általános művek
    1 Filozófia
    2 Vallás
    3 Társadalomtudományok
    4 (jelenleg betöltetlen)
    5 Természettudományok
    6 Alkalmazott tudományok
    7 Művészetek, sport
    8 Nyelv és irodalom
    9 Történelem, földrajz

    A főosztályok további tíz osztályt, az osztályok további tíz alosztályt tartalmaznak.

    5 Természettudomány
    51 Matematika
    52 Csillagászat, asztrofizika
    53 Fizika
    54 Kémia, ásványtan
    55 Földtudományok, geológia
    56 Őslénytan
    57 Biológia
    58 Botanika, növénytan
    59 Zoológia Állattan

    A tudományág jellegzetességének megfelelően egy számjegy hozzáadásával további felosztásra van mód.

    5 Természettudományok
    58 Botanika, növénytan
    581 Általános növénytan
    581.1 Növényfiziológia
    581.14 Fejlődés
    581.141 Magképződés

    Az ETO szakjelzetek további alosztásokat tartalmaznak. Ezek olyan közös tulajdonságokat jelentenek, amelyek valamennyi tudományágra vonatkozhatnak, mint például a földrajzi, nyelvi, idő alosztás. A fogalmak és számuk megfeleltetését két kötetes ETO táblázat tartalmazza. Az első a táblázatok, a második a betűrendes mutató. A szakkatalógus közelében általában megtalálható. Az ETO szakkatalógusban a cédulák a számok növekvő sorrendjében helyezkednek el. A katalóguskartonok csoportjai között osztólapokat találunk Ezen a szakjelzetek mellé rendelt szöveg tájékoztat arról, hogy milyen témájú könyvek találhatók mögöttük.

    A BDF könyvtárában a szakkatalógusnak része a betűrendes mutató. A hierarchia logikája és a betűrendes mutatók alapján meg tudjuk határozni a keresendő fogalom szakjelzetét.

    Az ETO mellett léteznek természetes nyelvi tartalmi feltáró rendszerek. Ilyen a szabad és kötött tárgyszó, valamint a tezaurusz.

    A kötött tárgyszó rendszer egy előre megszerkesztett fogalomrendszer. A szinonimák közül előre eldöntik, melyiket használják. Meghatározott mélységig bontják az egyes tudományágak fogalmait. Például ha a tárgyszó rendszerben nem szerepel a Bolyai-geometria, akkor a nem-euklideszi geometriák a tárgyszó.

    A szabad tárgyszó rendszerben bármilyen, eddig nem szereplő fogalmat alkalmazhatunk a dokumentum tartalmának leírására. Valamennyi szabályozásra itt is szükség van. Nem célszerű az integrálás tárgyszót alkalmazni, ha már létezik az integrálszámítás tárgyszavunk.

    A tezaurusz egy kötött tárgyszó rendszer, ahol az egyes elemek, deszkriptorok tartalmazzák a fogalom kapcsolatait is: szinonima, fölérendelt fogalom, alárendelt fogalom, rész és egész fogalom. A deszkriptorok kapcsolatait az adatbázis kereső programok ki tudják aknázni. Megfelelő parancsra képesek a szűkebb vagy ágabb fogalomra keresni. Általában szakbibliográfiákban alkalmazzák.

    A tudomány teljes egészét lefedő magyarnyelvű tezaurusz ma még nem létezik. Ezért a könyvtárak a szabad, vagy kötött tárgyszó rendszert alkalmazzák leggyakrabban az ETO mellett.

    A tárgyszó katalógus is betűrendes katalógus. Itt a tárgyszavak betűrendjében találjuk meg a katalógus cédulákat. A hierarchikus feltáró rendszerrel szemben itt a tartalmi összefüggés nem látható. Az Ábrázoló geometria az Állattan közelében van, viszont a rovartan több fiókkal odébb az R betűnél.

    Az Institut of Scientific Information a tartalmi feltáráshoz az idézettséget is felhasználja. Az a tény, hogy ki kire hivatkozik, az nagyon jellemző, és alkalmas egy adott téma irodalmának felkutatására. Ezenkívül ki lehet mutatni, hagy melyik folyóiratok tartalmazzák a legtöbbet idézett tanulmányokat.. Ezt nevezik a folyóirat Impact faktorának. Ez egy kuriózum, nem minden tudományágban alkalmazható.

    A tartalmi és formai ismérvek mellett a katalógustétel tartalmazza a könyv raktári jelzetét. A raktári jelzet mutatja meg a könyv helyét a polcon. Szabadpolcos elrendezés esetén általában a következőképpen alakul:

    Szépirodalmi munka esetén egysoros a jelzet. A szerző vagy cím első betűje és egy kétjegyű szám, ami a betűn belüli sorrendet mutatja. Pl: A római költők antológiájának R 80, Ady Endre munkáinak A 25 a raktári jelzete.

    A szakirodalmi művek rajtári jelzete kétsoros. A felső sor az ETO szakjelzet alapján megállapított háromjegyű szám. (Vannak kivételek. A 943.9 esetében négy számjegyet kell figyelembe venni, hogy Magyarország története elkülönüljön a 943-ban található közép-európai államok történetétől.) Az alsó sor ezen a háromjegyű számon belüli betűrendi jelzés.

    Ahol zárt raktár működik, ott a raktári jelzet a fentiektől eltérő is lehet. Ebben az esetben még fontosabb, hogy megnézzük a katalógust, és a kérőlapra a raktári jelzetet felírjuk.

    Példa egy katalógus tételre:

    720
    V 87
    A világ természeti csodái és kultúrkincsei. – [Pécs] : Alexandra, [1997]- . – 30 cm. – (Az UNESCO világöröksége)
    4., Nyugat-Európa / szerzők: Jörg Holzwarth, Jürgen Lotz, Thomas Veser ; ford. Fejesné Arany Katalin. – 1998. - 304 p. : ill.
    ISBN 963-367-366-6 : 4980.-Ft.
    *Nyugat-Európa
    Mt.: Holzwarth, Jörg – Lotz, Jürgen –Veser, Thomas – Fejesné Arany Katalin (ford.)

    72(100) 502.4(100) 930.85(100)

    Európa – Nyugat-Európa-Útleírások
    UNESCO világörökség
    Világörökség

     

    A fenti példában a műnek három szakjelzete is van. Az első az építészetet (72), a második a természetvédelmi területet (502.4), a harmadik a művelődéstörténetet (930.85) jelenti. A (100) az egyetemes földrajzi vonatkozást jelenti. A könyvtáros az építészetet találta legjellemzőbbnek, ezért az első szám alapján képezte a raktári jelzetet. A mű több szerző műve, ezért a cím határozza meg a jelzet második sorát.

    A könyv tehát egy helyen, az olvasóteremben, a 720-as polcon, azon belül a V betűnél a 87-es számúak között. A katalógusban mindhárom szakjelzetnél, cím és sorozati címnél, valamint a szerzők, és közreműködők nevénél is megtalálja az olvasó.

    A betűrendes katalógusban a cédulák rendezése a könyvtári ábécé szerint történik. Ez nem tartalmazza a hosszú magánhangzókat. A kettős mássalhangzókat két külön betűként kezeli. A szóköz megelőz minden betűt.

    Babos István
    Bábosik István
    Babus Antal
    Bach Melitta
    Bachát László
    Csanak Dóra
    Czine Mihály

    Számítógépes katalógus egységei a rekordok. Minden műről készül egy bibliográfiai rekord. Ez tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi jegyeit. Minden adatelem önálló mezője a rekordnak. A mezők tartalmából épülnek fel a rendezett kereső listák. Ezenkívül egy mű minden példányáról készül példányrekord, ami megmutatja, hogy az adott példány a könyvtár melyik egységében található valamint a kölcsönzési információkat.

    Az OPAC az Online Public Access Catalogue rövidítése. Jelentése: számítógépes hálózaton, bárki számára közvetlenül elérhető katalógus. Általában telnet program segítségével tudjuk elérni, de egyre gyakoribb a web felületen elérhető katalógus is. A szoftverfejlesztők gondoltak a hálózati lehetőségek kiaknázására. Az ALEPH lehetőséget ad arra, hogy egyszerű adatbázisváltással másik könyvtár katalógusában kereshessünk. CHAIN paranccsal több ALEPH könyvtárat összekapcsolhatunk, és egy keresést egyszerre több könyvtárban végezhetünk. Lehetőség van eltérő szoftvert alkalmazó könyvtárak összekapcsolására is. A KÖZELKAT (közös elektronikus katalógus) közel húsz jelentős hazai könyvtár katalógusát köti össze. Három címen is elérhető:

    http://www.kozelkat.iif.hu (Budapest)
    http://www.lib.klte.hu/kozelkat (Debrecen)
    http://www.sk-szeged.hu/kozelkat (Szeged)

    A hazai könyvtárak honlap és katalógus listáját egyéb könyvtári szolgáltatások listájával és címével együtt a HUNOPAC nevű veblapon érhetjük el. Két címen érhető el:

    http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm
    http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/opac.html

    A külföldi könyvtárak OPAC-jainak címét a http://www.lights.com/webcats/geographic.html weblap tartalmazza.

    A hálózaton elérhető katalógusnak több előnye is van a hagyományos cédula katalógussal szemben.

    - Használata időben nem korlátozott A könyvtár bezárása után is elérhető.
    - Az OPAC térben sem lehatárolt. Távoli könyvtárból vagy akár az otthoni gépről is elérhető. Az olvasó több könyvtár katalógusát is megnézheti, és eldöntheti, melyik könyvtárba érdemes elmenni.
    - Olyan könyvtárban, ahol az egyes részlegek más-más épületben működnek, ott a hagyományos katalógus már nem felel meg sem az olvasói, sem a szakmai követelményeknek.
    - A legtöbb könyvtárban a számítógépes katalogizálásra való áttéréskor több újítást is bevezettek. Például az ETO szerinti tartalmi feltárás mellett vagy helyett természetes nyelvi, azaz tárgyszavas feltárást is alkalmaznak.
    - Szintén a számítógépes feltárás teszi lehetővé, hogy egy könyvről az eddigieknél több adatot is nyilvántartsunk, és kereshetővé tegyünk. Például a BDF könyvtárában a gyűjteményes munkákat, tanulmányköteteket, antológiákat analitikusan is feltárjuk. A részegységek címét és szerzőjét is lehet keresni. Visszakereshető a mű kiadó neve és székhelye alapján is. A címek, szerzők, és tárgyszavak szavanként is kereshetők. A találat halmazt lehet szűkíteni a mű nyelve és kiadási év alapján is.

    A számítógépes katalógusban a betűrendezésre többféle lehetőséget kínálnak fel a szoftverek. A keresőlisták rendezésénél a cédula katalógusnál megszokott könyvtári ábécét alkalmazzák legtöbben. A BDT Könyvtárában a konkrét rákeresésnél az ékezetes betűk helyett lehet az ékezet nélküli párjukat használni. Pl. F Petofi == F Petőfi. Ez nem mindenütt van így. A keresőkérdés megfogalmazása előtt tájékozódni kell. Egyes külföldi adatbázisok nem is tudják kezelni a magyar ékezetes magánhangzókat.

    A számítógépes katalogus építés az 1990-es években vált széleskörűvé a hazai könyvtárakban. A régi könyvállomány feltárása még nem történt meg mindenütt. Ezért mindig nézzük meg a cédula katalógust is!

    vissza az elejére
    vissza a tantárgyakhoz

     

    11. A bibliográfiák                                                                                                 vissza az elejére

    Bármilyen korszerű is legyen egy katalógus, csak azt tudjuk meg belőle, hogy egy konkrét dokumentum a könyvtárban megvan-e, vagy valamilyen témáról találunk-e könyveket? A könyvtári katalógus csak a könyvtár dokumentumait tárja fel. Hiába olvassuk rendszeresen szakterületünk folyóiratait, lehet, hogy egy számunkra fontos tanulmány más folyóiratban jelent meg. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy valamilyen témáról valóban milyen könyvek, és cikkek, tanulmányok jelentek meg, vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott szerzőnek milyen művei megjelentek meg, vagy arra, hogy folyóiratokban milyen cikkek, tanulmányok jelentek meg, akkor a bibliográfiákat kell megnéznünk.

    A bibliográfia olyan dokumentumok jegyzéke, amelyek valamilyen közös tulajdonsággal rendelkeznek. Ez a tulajdonság többnyire a dokumentumok témája, de lehet a megjelenés helye, ideje, vagy a dokumentumok típusa is. Ezek a jegyzékek rendezett formában sorolják fel a dokumentumokat. A rendező elv lehet betűrend, szakrend, időrend, vagy bármi más, ami a használat szempontjából célszerű. Legtöbb esetben név, tárgy, vagy címmutató egészíti ki, aminek segítségével az egyes tételek visszakereshetők.
    Egy bibliográfia lehet összefoglaló, lezárt, azaz retrospektív, vagy rendszeresen, folyamatosan megjelenő, azaz kurrens.
    Beszélhetünk egyetemes vagy nemzeti bibliográfiáról, aszerint, hogy egy nemzet, vagy a világirodalom műveit regisztrálja.
    Az általános bibliográfia valamennyi tudományágat, a szakbibliográfia egy szakterület irodalmát regisztrálja.
    Egy szerző írásait a személyi bibliográfia tartalmazza. Egy személy életéről, munkásságáról szóló bibliográfia az életrajzi bibliográfia.
    Egy település, vagy földrajzi egység történetét bemutató művek listája a helytörténeti bibliográfia.
    A filmeket leíró bibliográfiát filmográfiának, a hanglemezeket és CD-ROM-okat leíró bibliográfiát diszkográfiának, míg a folyóiratok tanulmányait leíró bibliográfiát repertóriumnak nevezzük.
    Megjelenhet a bibliográfia önállóan, vagy valamely más írásmű részeként is. Ez utóbbit rejtett bibliográfiának nevezzük.
    Ha a bibliográfiai adatok mellett rövid ismertetést, annotációt találunk, ezt annotált bibliográfiának nevezzük.
    Készíthetünk figyelemfelkeltés céljából adott olvasói csoport számára bibliográfiát, ez az ajánló bibliográfia.
    Tudományos publikációnak és diplomamunkának fontos része az adott téma bibliográfiája. Aki ilyen jellegű munkát olvas, azt általában érdekli mi jelent meg még ebben a témában, mire támaszkodhatott a kutató? Miután új ismeret közléséről van szó, a hitelesség is megköveteli a gondosan elkészített bibliográfiát.
    Sok bibliográfia megjelenik elektronikus információhordozón is. Ezek lehetnek teljesen újak, de sok van közöttük, ami egy nyomtatásban megjelenő kiadvány számítógépes változata, vagy utódja.

    Néhány példa a bibliográfiákra:

    A Borsa Gedeon és Hervay Ferenc által szerkesztett Régi magyarországi nyomtatványok (Budapest. Akadémiai K., 1971.) általános bibliográfia, mert valamennyi tudományterületet felöleli. Nemzeti, mert a Magyarországon megjelenő könyveket regisztrálja. Retrospektív, mert egy lezárt időszakot dolgoz fel. Az első kötet a 1473-1600-ig, a második kötet az 1601-1635-ig tartó időszakot.

    A Magyar Nemzeti Bibliográfia. Könyvek bibliográfiája (Budapest, OSZK) általános, nemzeti és kurrens, mert rendszeres időközökben jelenik meg, és folyamatosan feltárja a legújabban Magyarországon megjelent könyveket.
    A kiadvány a teljesség igényével regisztrálja a Magyarországon önállóan megjelent kiadványokat, szép- és szakirodalmat egyaránt. Nem tartoznak gyűjtőkörébe a prospektusok, propaganda kiadványok, valamint az általános és középiskolai tankönyvek, felsőoktatási jegyzetek. A könyvek leírását 49 szakcsoportban közli a kiadvány. A dokumentum leírásokat név, cím és ISBN mutató egészíti ki. Megjelenik havonta kétszer. Éves kumulált kötete a Magyar Könyvészet. Az 1976 óta megjelent füzetek anyaga CD-ROM-on is megjelent.

    Magyar Nemzeti Bibliográfia. Időszaki Kiadványok Repertóriuma (Budapest. OSZK) általános, nemzeti, kurrens repertórium. A kiadvány válogatva regisztrálja a hazai folyóiratokban megjelenő legújabb társadalom- és természettudományi cikkeket. Név és tárgymutató segítségével tájékozódhatunk benne. 1993-tól CD-ROM-on is megtalálható a tartalma.

    Az Interneten a Magyar Nemzeti Bibliográfia több más adatbázissal együtt elérhető a http://www.oszk.hu/szolg címen. Szintén itt találjuk meg a nemzeti könyvtárunk részeként működő könyvtár és információtudományi szakkönyvtár által szerkesztett MANCI nevű könyvtár és információtudományi szakbibliográfiát. Ez egyetemes, mert a szakkönyvtár feltárja a külföldi szakirodalmat is.

    Banner János és Jakabffy Imre közös munkája A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája (Budapest, Akadémiai Kiadó). Öt kötetben tárja fel ennek a szakterületnek a külföldi és hazai szakirodalmát. Ez egy egyetemes szakbibliográfia.

    A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársai szerkesztik az 1965 óta negyedévenként megjelenő Vas Megye Irodalma (Szombathely, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár) c. kurrens helytörténeti bibliográfiát. Régebelőtti tanulmányai sem elavultak, vagy éppen történeti szempontból érdekesek. Az ilyen folyóiratoknak elkészül a repertóriumuk, hogy a tanulmányok szerző, cím, esetleg tárgy alapján megtalálhatók legyenek. A Századok c. folyóirat repertóriuma önálló kiadvány. Az 1867és 1975 közötti időszakot tárja fel. Folytatását ISIS adatbázisban a BDTF hallgatói készítették el szakdolgozatként.

    Varga Balázs szerkesztette a Magyar filmográfia. Játékfilmek 1931-1998. (Budapest : Magyar Filmintézet, 1999.) a hazai játékfilmek filmográfiáját.

    Sok tudományág rendelkezik olyan művel, ami az adott tudományág alapjait, kutatásának módszereit foglalja össze. Ezek gyakran tartalmaznak bibliográfiát is, ami ennek a szakterületnek az alapvető irodalmát tárják fel. Ez a rejtett szakbibliográfia. Sokszor önálló kiadványként is megállnák a helyüket.
    Az Akadémiai Kiadó által kiadott és az MTA Néprajzi kutatóintézetében készült Magyar néprajz. c. 8 kötetes mű kötetei több száz oldalnyi bibliográfiát tartalmaznak.

    A jelentős tudományos folyóiratok sokszor feladatuknak tartják, hogy a szakterületükön megjelent, főként tudományos cikkeket, könyveket regisztrálják. A Magyarországon megjelent történeti munkák- önálló kötetek, tanulmányok, cikkek jegyzéke 1954-től minden évben megjelent a Századok c. folyóiratban.

    Pócsiné Munkácsi Gabriella szerkesztette az Irodalmi hanglemezek Magyarországon1975-1981. c. diszkográfiát (Budapest : OSZK KMK, 1985).

    A Magyarországon megjelenő CD-ROM-ok diszkográfiája a http://www.neumann-haz.hu/diszkog/diszkog.htm#mmm címen található.

    Takács Miklós szerkesztette a Szombathely bibliográfiája c. helytörténeti retrospektív bibliográfiát. (Szombathely mv. önkormányzata, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, 1997).

    Sok irodalmi, tudományos, és ismeretterjesztő folyóirat van, aminek nemcsak a friss közleményei érdeklik az olvasót. Régi, akár száz évvel ezben a Vasi Szemle melléklete volt. Jelenleg számítógépes adatbázis formájában hozzáférhető a könyvtárban. Az 1965-1994-ig terjedő időszak anyaga CD-ROM-on is megjelent.

    Nagy László a magyar nevelésügy jelentős alakjának munkáit és a munkásságáról szóló írásokat tárja fel a Ballér Endre által szerkesztett Nagy László bibliográfia (Bp. OPKM).

    Az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár (OPKM) kiadványa a Magyar Pedagógiai Irodalom és a Külföldi Pedagógiai Információ c. kurrens bibliográfia. Az előbbi a Magyarországon megjelent pedagógiai könyveket és a folyóiratokban megjelenő pedagógiai és pedagógiai vonatkozású tanulmányokat, cikkeket. Utóbbi a szakkönyvtár által vásárolt külföldi könyveket és a folyóiratok tanulmányait regisztrálja. A PAD (Pedagógiai Adatbázis) bibliográfiai adatbázis 1989-től mind a hazai, mind pedig a külföldi szakirodalmat regisztrálja. Elérhető a http://www.iif.hu/db/opkm/index.html címen.

    Az ERIC nevű adatbázis (Education Resources Information Center) főként az angol nyelvterületen 1966 óta megjelent pedagógiai témájú publikációk egyetemes szakbibliográfiája. Az OPKM weblapjáról is elérhetjük, vagy a http://ericir.syr.edu címen. ( A mi iskolánkból nem érhető el)

    Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár kiadványa a rendszeresen megjelenő Magyar Mezőgazdasági Bibliográfia, és a már megszűnt, külföldi szakirodalmat szemléző Agrárirodalmi Szemle. Mindkettőt ma már számítógépes adatbázisként szolgáltatja a könyvtár. A bibliográfia 1999-től elérhető a könyvtár weblapjáról a http://www.omgk.hu/mabiword.html címen.

    A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár építi az Irodalmi kritikák és recenziók analitikus bibliográfiáját. Ez 1961-től 1993-ig cédula formátumban jelent meg, melyekből a könyvtárak maguk építették a bibliográfiát. 1993-tól a bibliográfia számítógépes adatbázis formájában épül. Közös CD-ROM kiadványban jelenik meg a Szociológiai Irodalom Bibliográfiájával és a Mesegyűjtemények analitikus bibliográfiájával együtt.

    Szintén a Szabó Ervin könyvtár adta ki 1980-ban a Csoma Mihályné és Bori Erzsébet által szerkesztett Szépirodalmi gyűjteményes kötetek elemző katalógusát. Több mint harminc év alatt antológiákban megjelenő drámákat, novellákat, kisregényeket, irodalmi forgatókönyveket és hangjátékokat tárja fel a szerzők betűrendjében. Címmutató egészíti ki.

    A nyolcvanas évek elejéig a magyar testnevelési és sportszakirodalom bibliográfiáját a Testnevelési Egyetem Könyvtára szerkesztette, és adta közre évenként. Jelenleg az anyag gyűjtése számítógépen történik ALEPH rendszerben. Elérhető a könyvtár OPAC-jával együtt a telnet://king.hupe.hu címen. (Jelenleg átmenetileg a http://195.228.141.254:4001/ALEPH címen)

    Fontos kiadványtípus a tankönyv. Két adatbázis tartalmazza ezek bibliográfiáját. A közoktatás tankönyveit az Oktatáskutató Intézet szolgáltatja a http://www.oki.hu/ címen. Az egyetemi és főiskolai tankönyveket a Művelődési Minisztérium és a Felsőoktatási Pályázatok irodája támogatásával épülő adatbázis, amely a http://www.iif.hu/db/efta/ címen érhető el.

    Az Országgyűlési könyvtár a politikai, oktatáspolitikai és gazdaságpolitikai témájú cikkek bibliográfiáját építi, és CD-ROM hordozón adja ki. A PRESSDOK a magyar, a HUNDOK pedig a külföldi magyar vonatkozású cikkeket regisztrálja.

    Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár építi a CIKK adatbázist több mint 4000 időszaki kiadvány, a könyvtár által beszerzett könyvek, ENSZ és EU dokumentumok feldolgozásával. A http://www.omikk.bme.hu/címen érhető el. Előfizetők a bibliográfiai adatokon túl további információt és másolatokat is kérhetnek. Az adatbázis megjelenik CD-ROM-on is.

    Tudósok, kutatók, fejlesztő mérnökök igényeit nem mindig elégíti ki a hazai könyvtárak által készített szakbibliográfia, hisz ezek csak a könyvtár által beszerzett hazai és külföldi irodalmat tudják feltárni.

    Néhány szakirodalmi információszolgáltató intézmény pontosan erre a feladatra specializálódott. Az egész világ vezető tudományos folyóiratát, fontos tudományos publikációit, konferencia kiadványait, disszertációit gyűjtik. Ezek alapján készülnek a tudomány legújabb eredményeit reprezentáló szakirodalmi adatbázisok. A feltárás módja magas színvonalú. A tartalmi feltárás többnyire tezaurusz vagy tárgyszó alapján készül. A rekordok a bibliográfiai adatokon túl tömörítvényt, vagy referátumot is tartalmaznak. Ezeket az adott tudományág szakemberei készítik. Kezdetben ezek is nyomtatásban jelentek meg, de az 1970-es években általánossá vált a számítógépes szolgáltatás eleinte számítógépes adathordozón, majd online módon, azaz távoli számítógépekről elérhető módon. A WWW térhódítása után a legtöbb szolgáltató elkészítette honlapját, és az adatbázishoz a web keresőfelületet. A szolgáltatók egy része a dokumentum és másolatküldését is vállalja. A szolgáltatás magas ára miatt csak néhány tudományos szakkönyvtár és kutatóintézet fizet elő ezekre a szolgáltatásokra. (Jelenleg folynak tárgyalások a felsőoktatás számára közösen előfizetendő adatbázisokról.)

    Néhány szolgáltató honlapjának címe:

    Institute for Scientific Information http://www.isinet.com/

    DIALOG http://www.dialog.com

    PROQUEST http://www.umi.com/

    Silver Platter http://www.silverplatter.com/

    EBSCO http://www-de.ebsco.com

    Swets http://swetsnet.swets.nl/

    vissza az elejére
    vissza a tantárgyakhoz
     



    Egyebek
    e-Ellenőrzőkönyv
    e-SZAKMA
    Keresés a honlapon
    Informatika
    Tanárok oldalai
    Nava különgyűjtemény
    Érettségi tablók
    Honlaptérkép
    Nyomonkövetés
    Google English
     
    Kép