Főmenü


Rólunk írták

 

Csongorok és Tündék

Mészáros Márton 2013. november 28 Színház

Hazánk első magánszínháza, a budai Karinthy Színház és a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés beavató sorozatának új darabja, a Vörösmarty Mihály drámai költeménye alapján színpadra állított Csongorok és Tündék című előadás, amelyet 2013. november 23-án mutattak be.

A romantika kiemelkedő alakjának, Vörösmarty Mihálynak a műve a magyar irodalomban és színháztörténetben évről-évre visszatérő alkotás. Legutóbb a Nemzeti Színház egyik kisebb színpadán élő szereplők dolgozták fel bábfigurák segítségével, most pedig egy fiatal színjátszó társulat előadásában elevenedik meg viszonylag üres térben, azonban annál hatásosabban. A rendhagyó cím nem holmi önkényes művészi változtatás, hanem utalás arra, hogy itt nem egy Csongor és nem egy Tünde fogja keresni egymást, hanem több Csongor és több Tünde vágyódik a másik után.

A Csongorok és Tündék című előadáson érezhető Tóth Miklós rendező-dramaturg keze nyoma, az előadás átfogó és érthetőbb képet ad a műről azáltal, hogy bizonyos elemeket kihagy, és más megvilágításban, sajátos koncepcióban meséli el a történetet. A darab bővelkedik a táncos jelenetekben. Szent-Iványi Kinga dinamikus koreográfiájának előnye, hogy megtalálta a műhöz leginkább passzoló mozgásfajtát, amelyet képes jó ízzel befogadni a néző, és amely a legjobban passzol a műhöz. A női szereplők táncjeleneteit látva az embernek olyan érzése támad, mintha Rob Marshall Chigago vagy Kilenc című filmjének táncbetéteit nézné. A Barna Lilla által életre keltett boszorkány, Mirígy se nem öreg, se nem aszott, mégis tökéletesen elhisszük neki, hogy olyan ráncos, mint az országút, vagy éppen azt, hogy mérhetetlen erejével, minden gonoszságot képes megvalósítani.

A tetőpontot egyértelműen a szerepéhez párosuló méltósággal a teljes sötétségből előbukkanó Molnár Piroska jelenti az Éj-ként, aki csodás hangján, játszi könnyedséggel mondja el komoly mondanivalóval rendelkező monológját. A Nemzet Színésze egyébként már bensőséges kapcsolatot ápolhat a művel, ugyanis korábbi munkahelyén, a Nemzeti Színházban előbb az Éj, majd az említett bábos feldolgozásban Mirígy volt. A monumentális drámaköltemény hetven perces ideje éppen elegendő ahhoz, hogy a mesés vándorlást egy felvonásban tárja elénk úgy, hogy azt egy iskolás és egy felnőtt is élvezhesse.

 

7óra7 2013.11.26.

Az eredeti cikk ITT olvasható

Nézőpontkorrekció Csongorra és Tündére

Images_21763
Csongorok, Tündék
A Karinthy Színház együttműködését a Nemes Nagy Ágnes Színészképzéssel nem lehet eléggé üdvözölni – ezt nem először írjuk le, és nem is utoljára, hiszen egy magánszínháztól ez egyáltalán nem magától értető dolog, ráadásul rendre színvonalas eredménye van az együttműködésnek, amelynek remek példája úgy az Anna Frank, mint az Árvácska, A tavasz ébredése vagy az Aranysárkány volt. Bár a Csongorok, Tündék előadásnak inkább van vizsga-hangulata, mint az előzőeknek, ismét teljes értékű színházi előadás született a koprodukcióból.

A Vörösmarty klasszikusának címváltozata nem csak azért jogos, mert valóban nem egy hagyományos szereposztásban eljátszott Csongor és Tündét látunk, hanem a társulat sok-sok Csongora keres itt sok-sok Tündét – még ha akad 1-1 kiemelt Csongor-Tünde pár –, de azért is, mert a társulat nem játssza el az egész történetet. Pontosabban: Tóth Miklós dramaturg-rendező Vörösmarty művéből egy főmotívumot ragad meg, és azt kívánja végigvezetni az előadáson, ez pedig a vágy. Azt talán nem is kell ecsetelni, hogy ez a nézőpont mennyivel jobban passzol a játszókhoz, mintha végeláthatatlan archaikus verssorok közepette kellene nagy és magvas filozófiai szövegeket elmondaniuk. Ebből a szempontból mindenki értelmezhető: a Kurrah-Bezzeh-Duzzog a nemi erőszakig menően kiéhezettek, Mirígyben az évtizedes kielégületlenség szüli az egymást kereső szerelmespár iránti mély és feloldhatatlan gyűlöletet, Balga és Ilma józan paraszti magától értetődéssel várják a kétségtelenül bekövetkező találkozást, a Csongorok és Tündék pedig egyenrangúan szeretnek és vágyakoznak, nem tagadva le egyiknek a fontosságát sem, és nem emelve egyiket a másik fölé.

Images_21758
Csongorok, Tündék - Molnár Piroska

Az erős dramaturgiai szerkesztéshez – ami igazán csak Kurrah-Bezzeh-Duzzog vad kirohanásától válik világossá és ekképpen csak innen lesz érdekessé – erős színpadi forma is társul, aminek legfőbb eleme Szent-Iványi Kinga koreográfiája, ami markáns mozgásszínházi elemekre építi fel a jeleneteket, általában megtalálva az absztrakciónak azt a szintjét, amiben még a viszonyok és motivációk jól követhetőek és adekvát módon kapcsolódnak a szöveghez, amely valóban Vörösmarty drámai költeménye. Az üres fekete térben, mindössze néhány egyszerű kellékkel, színes textillel és hangsúlyozottan jelmezruhákkal szcenírozott térben (látvány: Jakab Nóra és Szent-Iványi Kinga) alapvetően gördülékenyen tud folyni a cselekmény, minden jelenetre számos rendezői ötlet jut, minden pillanat gondosan átgondolt és megkonstruált. Ebből a szigorú formai keretből és az állandó erőteljes rendezői jelenlétből szinte automatikusan következik, hogy bár a Csongor és Tünde nézőpontja a játszók nézőpontja, megfogalmazása sokkal inkább a színházi alkotóké, semmint a játszóké, és talán ezért nem is tud végig igazán érdekes lenni a konstrukció.

Images_21762
Csongorok, Tündék

A fegyelmezetten és koncentráltan, igazi csapatként működő játszóknak sokkal inkább a formai teljesítés jutott feladatnak, semmint a felvetett témába való alámerülés, illetve ennek a saját szemszögükből való megmutatása. A formai reflexiók viszont sokszínűek és pontosak, a Chicago musical Cell Block Tangója által ihletett tonettszékes fülledt erotikától Vörösmarty szövegének egyszerű és érthető interpretálásáig terjednek, és erre Molnár Piroska Éj-monológja olyan tiszta bölcsességgel terül rá, mint meleg dunyha a hűvös lepedőre: az Éj önreflexív kiábrándultságát és végtelen szkepticizmusát is életigenlővé tudja változtatni. A végül egymásra találó Csongor és Tünde, valamint Balga és Ilma naiv boldogságban hagyják el a színpadot a nézőtér felé, amellyel az értelmes és őszinte szerelem végül győzedelmeskedik az irigységben vergődő Mirigyen, és ez így van jól, hiszen ez – mármint ez az előadás – végtére is egy mese.

Images_21760
Csongorok, Tündék

A Csongorok, Tündék érvényes és működő olvasatát adja a Csongor és Tündének, amit a játszók hibátlanul – és félreértés ne essék, szívvel-lélekkel – teljesítenek, valószínűleg ez volt a feladat, és ez sikerült. De igazán akkor lenne ez izgalmas, ha a klasszikus szöveg és a feszes forma mögül kikandikálnának a játszók is, hiszen mégis csak róluk szólna ez a Csongor és Tünde olvasat, amiben egész biztosan benne is vannak valahol, de túl pontos és kitalált minden ahhoz, hogy ez igazán látszódjék is.

(2013. november 23.)

Zsedényi Balázs

 

Móricz Zsigmond: ÁRVÁCSKA

Molnár Gál Péter| NOL| 2010. január 23.
Az eredeti cikk ITT olvasható

A Karinthy Színházban Vidovszky György színre alkalmazásában - rendezésében Drészer Mónika, Fehér Csilla, Hasenfratz Júlia, Herédi Dorottya, Holló Ágota, Kámán Orsolya, Könczei Anna, Lengyel Eleonóra, Márton Emese Fruzsina, Mázló Tímea, Molnár Klaudia, Nyisalovits Zsuzsa, Sipos Viktória, Szabó Andrea, Varga Lilla gyöngysorral nyakában, könyékig érő, hosszú fehér kesztyűvel, Gadus Erika nagyestélyijében a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola leánynövendékei , frakkban, szmokingban Bene-Urai Arnold, Bognár Dániel, Bognár László, Inoka Péter, Kenderes Csaba, Márton Gábor, Molnár Tamás a fiúnövendékek megtestesítik, énekelik Móricz Zsigmond zsoltárokra szakaszolt dramatizálását.

Regényben nyomorrészletezéssel: „hátulról a tanya megül előre szűrődik a hetedik gyerek, a pucér, az állami, mert a jó édesanya csirkék és malacok mellett még egy állami gyereket is tart a maga hasznára, akiért havonta nyolc pengőt fizet neki az állam, és tavasszal meg ősszel egy-egy inget, egy pár harisnyát, egy zubbonyt, télire nagykendőt, jó erőset, gyapjúból, és egy pár gyerekbakancsot is ad." Dickensi nyomorgatása az Állami Csörének. A kolduspénzért legelésre, nevelésre, szolgálatra pénzért kiadott Árvácskának melodramatikus történetét átlengi a szociográfia és az író emberi melege, aki 1937-ben a Ferenc József hídon megismerkedett az öngyilkosságra készülő Litkey Erzsébettel (1916- 1971), Csibe névvel (színdarabban) Árvácskaként (folytatásokban regényalakként a Kelet Népe 1940-es évfolyamában). Az író felkarolta a 37 évvel fiatalabb lelencet. Nemcsak leányaként szerette. Örökbe fogadta Móricz Erzsébet anyakönyvelt néven. Élettörténetéből Móricz 28 novellát írt, megírta a Belvárosi Színháznak a Csibe színdarabot, a színház elriadt bemutatásától, elveszettnek hitték a kéziratot, előbukkanása után Kazimir Károly színre vitte Esztergályos Cecília címszereplésével. Csibe vezette Móricz leányfalusi háztartását, dolgozott a Kelet Népe szerkesztőségében, majd az író halála után Móricz Zsigmond Könyvesboltot nyitott, kiadóként is próbálkozott megélni, trafikengedélyt váltott ki, antikváriumi dolgozóként ment nyugdíjba 52 évesen.

Megjelenésekor az Árvácska bukás. Álszemérmesen félrefordítja tekintetét a közvélemény. Eltekint és félreinformál az idős író és fiatal kedvese kapcsolatától.

Idővel megtisztul a mű a reáragadt, körbesuttogott pletykától. Az illetlen, de szenvedélyes kapcsolattól, valamint azon értékektől, amiket a fogadott, viharokat megélt süldő-árva ihlető forrásként juttatott a nagy íróhoz.

Vidovszky György egyik legsikerültebb színrevitele a dramatizált Móricz-regény. Letisztítja korabeliségétől. Megfosztja szociológiai hitelességétől. Zoológiai környezetét velencei karnevál maszkokra cseréli. Anekdotikus
elemeit elemeli. Árvácska szüzességének elvételét férfi-női cipők elcserélésének
erőszakos némajátékává változtatja Gyevi-Bíró Eszter leleményes, de nem tolakodó koreográfiája szerint. A zsoltárokra szakaszolt regényt Pap Gábor népdal- és egyházi zene-feldolgozásai kísérik élő muzsikaként.

Ha nem akadályozna meg a kritikai etikett, miszerint félig tűrt előadással nem illik egybevetni valamely produkciót, összevethető volna a Nemzeti Úri murija, ahol ugyancsak népviselet helyett néptáncos jelmezekbe ruházott szereplők adják elő a zenés népszínművé átalakított művet. A gimnáziumi játszók amatőrök, a Nemzeti előadásának résztvevői dilettáns szinten üzemelnek.
Az Árvácskában sikerült megtisztítani a színpadi elbeszélést múlt-idejűségétől. Az érettségi bált idéző estélyi öltözékek a figyelmet az emberi kegyetlenségre, részvétlenségre, ridegségre terelik. Azt hangsúlyozzák, amit nem csak a kegyetlen viszonyok, hanem az emberi önzés kitermel.

Nyomatékot ad a szenvedésekre siketek között Árvácska egyik megfelelője, aki erőteljes jeleléssel igyekszik fájdalmait megértetni a hallássérült emberiséggel.

 

MINDENKI SZÍNHÁZA

Írta Gabnai Katalin

Ragyogó nevelői, s bátor rendezői munka ez a szó szoros értelmében vett kollektív színházi előadás. Úgy nyit rá Móricz nagy művére, hogy a játszókkal és ezáltal a közönséggel tényleg megérezteti az emberi szenvedés elviselhetetlen szintjeit.
Az iskola drámatanárai, a rendező, a zenész, a koreográfus, minden bizonnyal elképzelték, mi lenne, ha Csöre történetét pusztai környezetben, akár ha csak félig reálisan akarnák bemutatni a kortárs ifjúsági közönségnek. Teljes kudarc. A több irányból várható hárítás réme és a színészi készültség adott foka, a csoport összetétele más típusú előadást tett és tesz lehetővé.
(A rendező másodszorra, s most már teljes stilizációval állította színpadra a művet.)
Az senkit nem lep meg, hogy az Ember szenvedéstörténetét, a Fiú fájdalmas életét-halálát passió vagy requiem keretében, ünnepi feketébe öltözött emberek éneklik, évszázadok óta. Az viszont, hogy a Gyermek, az állami gondozott kislány sorsát zsoltárokba foglaló prózai gyászének színpadára bársony nagyestélyikbe bújt, gyöngynyakékes, hosszú kesztyűs lányok, szmokingos fiúk vonulnak föl, az első pillanatban szinte sokkoló hatású. Még inkább az, amikor a kinyitott dosszié „kottáját" néző színész szájából tisztán artikulált mekegés tör elő, ami előhívja a tanya állathangjait, az esőt, s később az emberek beszédét.
Jakob Nóra állatokat ábrázoló, dekoratív báli álarcai sokat segítenek a szerepek tisztázásában. Pap Gábor népzenei motívumokat tartalmazó muzsikája Egervári Mátyás cimbalmán és biztonsággal kezelt más hangszerein szólal meg, s szépséges kórusokká szélesül időnként,
Az iskolában jeltolmács-képzés is folyik, s a csapatban egy siketnéma játékos jeleli a döntő fontosságú fordulatokat, segítségével a bemutatón megjelent hallássérült vendégek is érthették a történéseket. A jeltolmács lány minden mozdulata beleszövődik az egész játék Gyevi Bíró Eszter által kidolgozott míves koreográfiájába.
Egyszerű és pontos itt minden. Sárga, felfújt gömb a nap, piros, szétpattanásakor a gyönyörűség csillámlapocskáit szóró buborék a lopott dinnye, villanyhegesztő pálca sistergése idézi a büntetésül tenyérre helyezett parázs sziszegését. A csorduló vér vörös selyemszalag, a disznó módra habzsolók moslékja a tányér fölé hajló játékosok arcára tapadó barnás lötty, s az öregember halálát okozó méreg a bádog bögrécskéből kihulló, lassan szóródó homok. A mezőn pucéran szaladgáló, s a szomszéd által meggyalázott, elhanyagolt kislányt fekete ünneplőbe bújt nagylányok felváltva jelenítik meg. Mindenki játszik mindent és mindenkit, életre kel a csirke, a tyúk, megszólal a tehén, s a tanyák minden lakója, kerepel az intézeti védőnő, fölszáll a kusza karácsonyi ének, sötét pillanatok következnek, míg végül a csillagszórók sercegése jelzi a tűzhalál bekövetkeztét.
A játék szimbolikus anyaga, a Csöre által utált tej a befejező képben sok tucatnyi, karcsú, talpas pohárban áll a körben forgó színpad felén, a már lenyelt kortyok rengetegét, a kikényszerített nyelés iszonyatát, a mindenben megjelenő, mások által észre sem vett erőszakot jelképezően. A jelen hasonló témáit érzéketlenül tárgyaló média képviselői is megjelennek egy-egy villanás erejéig, épp úgy, mint a kisregényre vonatkozó, ról-ről stílusban fogalmazott, pattogó tankönyvi definíciók. Aki eddig nem értette, most megérzi, milyen az, amikor valami „nagyon fáj".
A produkció, mint Vidovszky György sok rendezői munkája, oktatási feladatként született. Elsődleges célja a kollektív színházi alkotói mód gyakorlatban való megtanítása. Ez nem azt jelenti, hogy Vidovszky és munkatársai ezt tudják. Azt jelenti: ezt is tudják.
Minden középiskola minden osztályfőnökének javaslom a Karinthy Színházban látható rendkívüli előadást. Utána drámafoglalkozás kérhető.

Az eredeti cikk ITT olvasható


Megnéztük az Aranyecsetet!

Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskola Színész II. képzés - 14. évfolyam előadása
Nemes Nagy Ágnes: Aranyecset
A Hetényi Humán Szakközépiskola színész növendékeinek mesedarabja az Aranyecset. Sok zenével, mozgással, gyönyörű keleti dallamokkal és jelmezekkel. Az előadás különlegessége, hogy az osztály „házhoz viszi” a mesét. Azaz kijárnak különböző iskolákba, hogy így ismertessék meg a gyerekekkel Nemes Nagy Ágnes történetét. Majd miután a közönség megnézte a darabot, drámajátékokra invitálják őket, hogy a drámapedagógia módszerévelmég inkább megismerjék a mese történetét.

 



Február végén a KUKU a Hetényi Szakközépiskolában járt, így alkalmunk nyílt a színészekkel és az alkotókkal egy beszélgetésre.

 Cikk az Újbuda újságban
Talán kevesen tudják, hogy a Hetényi Géza Humán Szakközépiskolában immár harmadik éve színészszakképzés is folyik. A diákszínészek az igényes előadások sorában most egy gyermekdarabbal készültek a kerületi általános iskolások számára, amit színházi-nevelőfoglalkozásokkal egészítettek ki a jobb megértés érdekében. A kisdiákok ezúttal Nemes Nagy Ágnes meséjét hallgathatták meg.

A legtöbb darabot úgy rendezzük, hogy azok osztályteremben is előadhatóak legyenek - magyarázza Gyevi-Bíró Eszter koreográfus, drámatanár, aki hosszú évek óta dolgozik együtt a hetényis tehetségekkel. A drámatagozatos osztályok napjainkban reneszánszukat élik a közép, de már az általános iskolákban is, ami nem véletlen. A tanulók ugyanis ekkor lépnek a változás időszakába, rengeteg új élménnyel, helyzettel találják szemben magukat. Eközben pedig gyakran elbizonytalanodnak, hogyan is kellene viselkedniük bizonyos szituációkban. Ebben a "képlékeny" állapotukban ugyanakkor nagyon fogékonyak minden külső ingerre, így a művészetre is. A drámapedagógia a színjátszáson keresztül utat mutat a fiataloknak önmaguk megismeréséhez, segít érzelmeik megélésében, megértésében és helyes kifejezésében - teszi hozzá a drámatanár. Ezúttal Nemes Nagy Ágnes: Aranyecset című meséjét állították színpadra, amely tanulságos és izgalmas történetként szolgál a kisiskolás "célcsoport" számára, akik ezt hangos érzelemnyilvánításokkal igyekeznek jelezni. A színielőadás láttán nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az ifjú színészek könnyeden, a profik magabiztosságával játszanak, alig-alig éreztetve az amatőrizmus tényét. Az előadás kezdete után pedig néhány perc múlva pedig - a hatásos díszletek, fény és hanghatásoknak köszönhetően - szinte teljesen elfelejtjük, hogy egy osztályteremben ülünk. Az előadás után negyvenöt perces színházi-nevelő foglalkozás kezdődik, ami ugyancsak a drámapedagógia bevált eszközének tekinthető. Ilyenkor a színészek és a közönség megvitatják az előadott történetet, elemzik a karakterek jellemét, megbeszélik a szereplők tetteinek lehetséges okait és erkölcsi tanulságokat vonnak le. Ezek segítségével a kicsik már fiatalon megtanulják befogadni a művészi előadásokat, később pedig már könnyedén és helyesen fogják értelmezik azokat. (Az Újbuda TV képes beszámolóját hétfőn láthatják a tévében 18 órakor, és kedden itt az Interneten. - a szerk.) T. D. - ÚjbudaTV (2009. 02. 20.) Eddig 100-n olvasták ezt a cikket.

 



Egyebek
e-Ellenőrzőkönyv
e-SZAKMA
Keresés a honlapon
Informatika
Tanárok oldalai
Nava különgyűjtemény
Érettségi tablók
Honlaptérkép
Nyomonkövetés
Google English
 
Kép