Főmenü


Tiszai túra

Tisza-túra 2010

    A meglepetés az egy dolog, a folyamatosan változó és élő Tisza szintén, viszont ha a kettő találkozik, abból lesz csak igazi nyári tábor. Eddig kilenc alkalommal szervezték meg a Nemes Nagy Ágnes vízi túráját a Tiszán (nekem ez volt a negyedik), s még mindig úgy gondolom, hogy van mit tanulnom. Ugyanis ha vízről van szó, hulljon az égből vagy csordogáljon alattunk látszólag békésen, úgyis az van, amit ő akar. Akkor van harmónia, ha alkalmazkodunk a természethez, ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, meg kell tanulni, de semmi sem lehetetlen. Ha pedig akkor kívánja elönteni a szegedi kempinget, amikor mi harmincan pont arra tartunk, akkor nincs apelláta, megyünk máshova, vagy sehova.
    Ennek színében telt idén ez az evezősnek alig nevezhető tábor. Szükséges tudni, hogy idén a Tisza olyan mértékű vízmennyiséggel ajándékozta meg az országot, amire 30 éve nem volt példa. Több méter magas víz és hordalék lepte el a környező házakat, településeket pár nappal azelőtt, hogy túránk kezdetét vette. Ez azt jelentette, hogy a part menti kempingek, ahol az éjszakákat töltöttük volna akkurátusan megépített sátraink szúnyogmentes mélységében vagy víz alatt voltak, vagy térdig érő iszap réteg borította. Így esett, hogy a tervezett 310 km helyett mindössze 200km-t eveztünk, azt is fele annyi idő alatt, mint normális esetben. Tudni illik, minél magasabb a vízszint annál gyorsabban folyik. Ha gyorsan folyik a Tisza, a rajta evezők is gyorsabban haladnak. Persze a napi ötvenes megtette mind vállban a hatását, mind UV sugárzásban is, de ez mind része a kiképzésnek. Tehát négy nap evezés, de hol a többi? Ha jól számolom kereken öt napot töltöttünk nyakig a termálban, Szolnoktól Csongrádig, mások ezt már Wellnes-elésnek is nevezhetnék. De mi nevezzük csak termál-túrának, mely nem kevésbé közösség fejlesztő, mint napi 8 óra a vízen ugyan azokkal az arcokkal. Drámajáték vezetőként lehetőségem volt a felmerült szabadidővel rendelkezni. Előző éves tapasztalataim alapján majdnem biztos voltam benne, hogy konvencionális drámajátékok, sematizált foglalkozások szóba sem jöhetnek. Felróható ez a körülményeknek, az infrastruktúrának, a tábor korosztály összetételének vagy nekem. Így jutottunk el a közkedvelt gyilkosos játékig, melyben mindenki, 40 éves és 14 éves is biztonságban tudott részt venni és szórakozni is, miközben észrevétlenül ismerte meg a többieket.  Utolsó állomásunk Csongrád volt idén, szörnyű látványt nyújtott. Fű helyett iszap, étterem helyett romos épületek, sátor helyett cölöpökön álló sáros faházak. Mióta világ a világ, Csongrád a pihenés a tisztulás állomása a túrán, ahol tárt karokkal vártak minket. Idén is vártak, csak egy kicsit máshogy. Lapátokkal, mosószerrel, szivacsokkal, felmosó vödörrel, puszta erőn kel és segítő szellemünkkel. Egy egész napot súroltunk és zsörtölődtünk, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk mi itt. Egyrészt megágyazunk az elkövetkezendő szíves fogadtatásra, másrész rászorultakat kihúzunk az iszapból. Ha akkor nem vagyunk ott akkor talán még ma is zárva lenne a csongrádi kemping és étterem. A kézzel fogható segítség fontosabb, mint a 200 forintos adomány.
Talán ez is egyfajtája az alkalmazkodásnak, az erőlét fejlesztésének. Élmények melyeket csak a Tisza tud eredményezni, erősít, tanít és tekintélyt parancsol, de ha tudom mit, hogy kell, én nyerek a végén. 
 
Köszönö levél a Csongrádi Köröstours Kft. igazgatójától

 

Tisza-túra 2009

Képek Itt (lesznek, ha kaptam )

Pomlényi Attila írta:

 Ha valaki azt mondja nekem: gyere velünk elmegyünk túrázni, nagyon korán kelünk majd, minden reggel lebonthatjuk a sátrakat, aztán evezünk legalább ötven kilométert, egy viszonylag változatlan kinézetű terepen, hogy utána felállítsuk ugyan azt a sátrat, lehet hogy lesznek vízhólyagok a tenyereden és zsibbadni foga a karod, de az sem biztos hogy lesz lehetőséged mindenhol meleg vízben fürdened, ha viszont vihar van, lehet hogy az összes cuccod elázik. Ja és a sulymokra meg nagyon figyelj, mert ha beleáll a talpadba az rohadtul fáj...

Nem hinném hogy ezek hallatán részt vennék a táborban. Mivel ilyeneket senki nem mondott, szép lassan elém tárult a természet ezen kis gyöngyszeme. Az első nap mindig egy kicsit vontatottnak tűnik, még érzem a város porát magamon, legszívesebben maileket olvasnék és szlalomoznék a körúton, bicikliháton a reggeli dugóban.

A második nap reggelén, az első távon túl, sajgó karral pedig, a hátam közepére se kívánnám ezt az egészet. Aztán szép lassan elfelejtek mindent. Nem is tudom, hogy létezik nyüzsi, szmog vagy fáradság, nem gondolok semmire, csak szívom magamba ezt az érintetlen vadont, ami minden városi élményen túltesz. Itt elfelejtem, hogy szoktam unatkozni, itt nem lehet olyat! Mintha semmi nem történne. Pedig történik. Csak figyelni kell! A madarakra, a tavi rózsákra, a víztükör felszínére, a fák árnyékára, arra, hogy rendesen bekenjem magam az ötvenfaktorossal, és legfőképpen arra, hogy soha ne lankadjon a kíváncsiságom azt illetően, hogy mi van a kanyar után.

Persze akad izgalmasabb terep is, van ez a cucc, amit úgy hívnak, hogy Tarzan hinta. Be lehet libbenni a Tiszába róla, de vagy 6 méter magasból. Bátraké a szerencse, bátraké szabadesés öröme, és néha a bátrak alatt szakad le a hinta… De ez kevésbé jellemző.  Este pihi, meg némi drámás játék, eszem-iszom, dínom-dánom, természetesen, ahogyan azt gimnazista módon szokás... De a fontos mégis az, hogy ülünk a kenuban és megnézzük, mi van az első kanyar mögött, meg a második és a harmadik kanyar mögött, és a negyedik mögött is és így tovább egészen a végtelenbe kanyarogva és semmi más nem számít. Mintha a két hét megerősített volna, idegileg, érzelmileg, és rájövök arra, hogy valahol én is mintha egy kicsit visszavágynék a fák tetejére, az egyszerűségbe: lehet, hogy ősember lettem...

Lackfi János versrészlete jutott először az eszembe, amikor elkezdtem írni, így szól:   
De azért klasz lehet
állandóan utazni
és mégis folyton
megérkezve lenni

Bartha Ákos Tiszadal feat. Virág 

Tisza-túra 2008

Képek ITT

 

2008 nyarán folytatódott az immáron hetedik éve megrendezésre kerülő túlélőtúra, a Tisza-túra.

Az idei évben a szokásosnál is nagyobb érdeklődés irányult erre a csodálatos hangulatú, minden izmot megmozgató nyári kikapcsolódásra. Kiváltképpen a tábor főszervezőjének, Hrisztosz tanár úr nagy örömére 30-an vettünk részt. Egyre több lány jön el a közös nyaralásra.

Mint minden évben az összetartás, a jól megérdemelt pihenés és a kitartás szelleme volt az éltető erő, és ha nem lett volna elég , ráadásnak mindig kaptunk Hrisztosz tanár úr által készített forró, csípős gulyáslevest, ami felmelegített a hosszú, evezéssel és munkával telt napok hűvös estéit.

A munkarend egyszerű, és könnyen megtanulható volt; a koránkeléshez hamar hozzászoktunk, majd összepakoltunk, és jött a vízre szállás, ezt követte az evezés-ami nem mindenkinek volt ínyére-a hullámokon lovagolva esőben és tűző napon egyaránt. A táv megtétele után még korán sem volt vége a napi teendőknek, a kenuk kipakolása, a sátrak felállítása, és valami fogyasztható, az elveszett kalóriákat pótló ennivaló elkészítése várt ránk. Bár főzni nem tudunk, de kapitányaink segítségével ezt a problémát is megoldottuk.

Sok finom ételt készítettünk: pl. palóc leves, rizses hús, milánói makaróni,  gyros, chilis bab…stb.( és mindezt nagy mennyiségben)

Szabadidő? Nem volt, mert Attila (Pomlényi) azt különböző feladatokkal teljesen lekötötte! Saját szerzeményünket egy nagysikerű koncerten adtuk elő, és tettük felejthetetlené azt a napot.

Köszönjük!

Senki nem mondta, hogy könnyű álomnyaralás lesz ez a két hét. Ez a túra tartalmaz majd pezsgőfürdőt egy 5*-os szállodában, varázslatos fogásokkal és üdítő koktélokkal…

Volt úgy, hogy körülöttünk a közeledő vihar fákat csavart ki a földből, de mi akkor is megőriztük hidegvérünket; kísérő tanáraink segítségével megoldottunk minden gondot és bajt.

A tábor végére szépen összekovácsolódott a csapat, új barátságok szövődtek, új szerelmek lángoltak fel, de be kell látnunk, ez a két hét bőven elég volt mindenkinek… Egy évre feltöltődtünk! Most pihenünk, igaz…de jövő nyáron vigyázz Tisza, JÖVÜNK!

 

Igazi kihívás lesz a 2009-es túra, mert 12 nap alatt 310 kilométert teszünk meg!

Próbáld ki magad! Ne maradj ki belőle, mert ez egy életre szóló élmény!

 


 

 



Egyebek
e-Ellenőrzőkönyv
e-SZAKMA
Keresés a honlapon
Informatika
Tanárok oldalai
Nava különgyűjtemény
Érettségi tablók
Honlaptérkép
Nyomonkövetés
Google English
 
Kép